A leghosszabb hírnév

Ütött a híres, a végső óra.
Dicsőn és büszkén, meg nem állva soha
Menetelek hát a tömegben tova,
Messzeségben vár már a bitófa.

Érzem már tényleg, minden perc számít:
Itt az idő hát bűnöket bánni!
Eddig tartott csak a folytonos kín,
Szabadon fogok holnaptól szállni.

Itt van mindenki, az egész világ!
Kedves mindenki, ki eljött hozzám!
Íme a hírnév! Jóízű-e tán?
Egy végső falat, és vége eztán.

Kordás Olivér
Author: Kordás Olivér

Kordás Olivér az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kordás Olivér, és leggyakrabban a lírai műfajok között mozgok. Habár azóta foglalkoztat a magyar költészet, amióta elkezdtem az általános iskolát, mégis a gimnáziumban megismert német irodalom véste be magát annyira a lelkembe, hogy motivációt adjon, és magam is elkezdjek költeni. Ennél többet nem is szeretnék megosztani, mert úgy érzem, hogy csak annyit szeretnék magamról publikálni, amennyit a verseimbe írok. Bennük vannak az érzéseim, emlékeim, fájdalmaim. A sorok közt találkozunk.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »