Edit Szabó : A szokásos hétvége
Eljött újra a hétvége, szombat – a piaci nap. Az ismerős falusi asszonyok megjelentek a bolt előtt szépen kialakított kis építményhez, és kirakták eladni való terméküket. Volt itt sok minden, kora tavaszi virágokból csokrok, megmaradt zöldségfélék,tavaly elrakott befőttek és savanyúságok, nem utolsó sorban szép ruhák és kozmetikumok.
A szombat az a nap, amikor a legtöbb ember bevásárol a hétvégére, jönnek a nagy áruházba a környező községekből is.
A piacon szinte mindig asszonyok árulnak, várják a kedves vevőket, akik szeretnek széjjel nézni.
Mikor kevesebben,mikor többen vannak az árujuktól függően, legtöbbször négyen-öten. Ha nincs vevő, akkor egymással beszélgetnek,téma mindig akad bőven.
A múlt hétvégén is kint árult négy asszony, mikor megjelent egy társuk,- aki szintén szokott árulgatni. Kifejezetten az egyik asszonyhoz fordult segítségért, mivel tudta róla, hogy konkrét választ tud adni.
Ám ekkor váratlan dolog történt, mert a megszólított szóhoz sem jutott, a háta mögül a másik asszony kezdett el a kérdésre magyarázni. Lassan többen beleszóltak, hogy már csak jobban tudja az a választ, aki ott lakott – mert egy férfi címe után érdeklődött. Szóval a megkérdezett is szóhoz jutott végre és elmondta,merre kell menni, sőt az egyik „kolléganő” is segített telefonszám megadásával.
Ám a feleslegesen beszólt hölgy soha nem tudja fékezni mindentudó magatartását. Tapasztalatom szerint máskor is előfordult, hogy jobban akart tudni mindent,mint az arra illetékes. Csak azt nem értem, hogy soha nem veszi észre magát, mert tévedései által nem hallottam bocsánatkérést, pedig volt, amikor nagyon elvárták volna tőle – egy félórán belül megcáfolták a mondanivalóját !
Így pedig szerintem azt éri el, hogy egyre kevesebbnek fogják nézni és senkit nem nagyon érdekel a véleménye. Pedig attól emberibb az ember, ha belátva tévedését előbb gondolkozik, azután beszél.Talán kíváncsiak lehetnek rá mit mond, de az erőltetés és a hangnem nagyon sokat jelenthet!
Embernek maradni minden körülmények között ! Ugye ismerős ?? Mert aki…..
Bőcs,2021.04.23.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
