Rózsa Iván: A mindenség kapujánál

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál…

A mindenség kapujánál nincsen őr:
Idáig nem jut el, ki Sátánnak bedől.
A mindenség kapujához nem kell kulcs:
Ha már megszülted önmagad, biztos bejutsz.
A mindenség kapujánál nincsen zsaru:
A mindenség kezdeténél netán nincs is kapu?

Átlibbensz; egyik idősíkból a másikba:
A végtelenbe; az idő nélküli idősíkba.
Ez idő tájt tán még csak sejtéseid vannak erről:
De valaki vigyáz rád, és vár már fentről.
Itt tér és idő egybemosódik, feloldódik:
A „halál vagy halhatatlanság?” dilemmája megoldódik.

Végtelen helyen elfér végtelen sok lélek:
Folyamatosan nő a számuk, Isten nem téved?
Egy ponton aztán megáll ez a végtelen tágulás:
Mely mindig így volt; lesz és nem lesz változás.
Alfa és ómega immár egy és ugyanaz:
Mindig ugyanaz volt, végtelen teljességre hajaz.

A párhuzamos egyenesek a végtelenben találkoznak:
És örökké ennél a pontnál maradnak.
Kezdet és vég immár végleg összeforr:
Beérik az időtlen idő, mint valami régi-új bor.
Paradoxonok felismerődnek, világossá válnak:
Hála mindezért a végtelenben lebegő Istennek és fiának.

Budakalász, 2021. április 22.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Ősz

Rózsa Iván: Ősz Mindig vöröslőn Köszönt be hozzánk az ősz: Szürkén távozik. Budakalász, 2024. szeptember 5. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Isten hozott

Isten hozott   Isten hozott édes gyermek, Ezen a görbe, és sík világon; Még meg sem láttad a napvilágot, De már szüleidnek te vagy a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Előttem, mögöttem…

Rózsa Iván: Előttem, mögöttem… Előttem az élet: Rövidebbik, rusnyább része… Mögöttem az élet: Nagyobbik, szebb szelete… A haláltól nem félek: Csak tehetetlen düh ne közeledne!

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Rezümé

Rózsa Iván: Rezümé (12 összefoglaló haiku) Reszket a bokor, Mert vércse szállott reá: Nagyon fél szegény… Jósnak bizonyult Költő: könnyen eldobott Özvegyi fátyol… Jövőt jövendölt,

Teljes bejegyzés »

Miért, miért !?

Miért, miért ! A világ mindig változik Az ember bár nem alázkodik aláveti magát a jó és rossz ideáknak, ezzel nem mindig tesz jót magának

Teljes bejegyzés »