A percek szétgurulnak,
semmi sem örök.
Az évek múlnak-
gyarapodnak,
mint fában az időkörök.
Minden nap mást hoz,
egyik könnyeket,
másik nevetést.
Észre sem veszem,
és már eltelt a fél életem.
Körülöttem fakul minden:
a fába vésett szerelmes betűk,
a nap sugarai az égen,
a karfán hagyott ruhák ránca,
a padló kövén a minták.
Sokasodnak az évek,
arcomon a ráncok,
a víz tükrén a fodrok,
szívemben a csalódások.
A tó felett a ködfátyol,
Arcomon az élet.
A mulandóság nem hagy el,
mint a hűtlen barát.
Észre sem veszed, úgy követ,
akár napnyugtakor
a csendesen lopakodó árnyak.
Author: Buruli Anita
Buruli Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Már gyerekkoromban is megérintettek a versek. Leemeltem Ady Endre kötetét a polcról, és a költészet beszippantott magába. A mai napig nem csillapodott rajongásom a költemények iránt, bár figyelmem a klasszikusok mellett a kortársak felé is irányul. Korán elkezdtem én is írni, és a szavak egyszer csak rímekké szövődtek. Ma már időnként a próza felé is kacsintgatok.