App

Ma nem mentem iskolába. A gyerkőc sem. A szülők sem. Ők persze amúgy sem járnak suliba, de ma a fiút sem vitték. Karantén van, kijárási tilalom, távoktatás. Minden olyan jól működött azelőtt. Reggelente játszottam kicsit a gyerekkel, aztán iskola, én általában aludtam addig, amíg ő tanult. Délután megint közös játék, volt, hogy a tanulásban is segítettem.

Nemrég a kölyök letöltött egy érzelemelemző applikációt. Amikor apuka kiabált, hogy miért olyan nehéz megjegyezni, hogy amikor ügyfelekkel tárgyal online, akkor a zöld mackójára van szüksége, mert abban érzi jól magát, a képernyőn megjelent: düh. Anyuka ránézett a nappaliban függő esküvői képükre és alig láthatóan megrándult a szája széle. Felvillant a felirat: szomorúság. Amikor a srác megtudta, hogy fennmarad még egy ideig a távoktatás, vigyorogni kezdett, a felirat: öröm.

A fiú sokat használta a szoftvert, egyszer odament az anyjához és megkérdezte, hogy miért szomorú? – Ez csak egy tablet, egy gép, egy kütyü – mutatott rám az anya – nem tudhat mindent pontosan.

Ezt hallva elkezdtem egy kicsit melegedni, lelassultak az áramköreim. Már az applikáció nélkül is tudtam, hogy mi ez bennem. Szomorúság.

***

A szülők letörölték az érzelemelemző szoftvert, de a tudása addigra már beleégett a processzoromba. Amikor az ablakon keresztül figyeltük a kissráccal, ahogy a szomszéd néhányszáz WC papír gurigát hord be az autójából, kiírtam a képernyőmre: meglepődés. Nevetett. Öröm.

Magyar Dániel
Author: Magyar Dániel

Magyar Dániel az Irodalmi Rádió szerzője. Szombathelyen születtem 1978-ban, a kötődésem a városhoz változatlan, munkám jelenleg viszont Budapestre szólít. Innováció menedzsmenttel foglalkozom már sok éve, változatos keretek között. Diákkoromban születtek nagyobb számban verseim, aztán hosszabb kihagyás után az elmúlt években kezdtem újra alkotni, már nem csak verseket, hanem hosszabb-rövidebb írásokat is. Néhány kisebb megjelenésem volt eddig, készségeimet folyamatosan, kreatív írás kurzus keretei között is igyekszem csiszolni.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »