Várlak. Résnyire szorított szemmel, makacsul,
magányom védtelen.
Pedig mellettem vagy. Néha karnyújtásnyira,
van, hogy annyira sem.
Várlak. Tudom, megérkezel, s én nevetve
talán kissé öregesen
mentségemül felhozom az idő múlását, hiszen
szemüvegemet keresem.
Akkor felélénkül ez a megfáradt két szem,
Rád néz figyelmesen.
Hol voltál eddig? Nem kérdezem. Ez a magány
csak az én magánügyem.
Te csak gondold át jól a Tiédet, nem sürgetlek
csak hát, hiszen sejtem,
Nem lehet egyszerű neked sem áttörni azt a
falat, mint ahogy nekem sem!
Várlak. Utolsó lélegzetemmel még hozzám
hívlak, én kedvesem.
Várlak, várlak utána is, míg lelkem titkos ajtaján
bekopogsz egy éjjelen.
És akkor összefonódunk , mint a végtelen.
Author: Apor Kata
Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....
