A lejtőn nincs megállás

Azt mondják biciklizni mindenki tud, bár azt hiszem, akad, aki nem. Az én életemben is eljött az idő, amikor meg kellett tanulnom. A szomszéd fiú – véleménye szerint – ilyen irányú pedagógusi képességekkel is rendelkezett, no meg akkor még csak neki volt megfelelő méretű biciklije.
Az elhatározást tett követte és mivel a házunk előtt volt egy szép lejtős földes út, úgy gondolta ez a legjobb terep a tanulásra.
A nagy napon aztán az összes szomszéd kiállt a ház elé, hogy megnézze a mókát, hisz mindenki szeret nevetni és pontosan tudták, hogy ez vidám délután lesz. Tulajdonképpen, ha mi ketten valamit csináltunk az vagy vidám volt, vagy – számára – verés lett a vége.
A szóbeli oktatás rövid volt. Ülj rá, fogd a kormányt és tekert a pedált, aztán ha leérték told vissza a bringát. Mondhatjuk ez elég tömör megfogalmazás.
Ez így egyszerűnek hangzik, de mitől nem fogok eldőlni, hisz a biciklinek csak két kereke van?
A fiú megnyugtatott, hogy majd fogja hátul és szalad mögöttem. Oktondi létemre bíztam benne és gyermeki bizalommal vágtam neki a lejtőnek. Ő folyton mondogatta, hogy itt vagyok, itt vagyok, de egy idő után a hang halkult, bennem meg megingott a bizalom. Ez lett volna a kisebbik baj, de a bringa is megingott, ugyanis amikor hátra néztem csak a nagy ürességet láttam és azt, hogy nagyon távol áll valaki, én pedig egyedül vagyok a vágtázó biciklin.
A következmény nem volt túl elegáns leszállás, inkább fájdalmas és gyors, az eredmény pedig, hogy csúnyán lejött a plezúr (itt bőr) a térdeimről, és mindenki jól mulatott, a fiú pedig majdnem vak lett, mert megígértem, ha utolérem, kikaparom a szemét.
Mivel ő volt a gyorsabb, a látása megmaradt, de egészen addig haragot tartottunk, amíg nem jött délután a dinnyés és ki nem engesztelt egy hatalmas szelettel.
Azért hamar megtanultam biciklizni, amit a fiú később megbánt, mert amíg én nem kaptam biciklit mindig kölcsön kellett adni az övét, mert „ő az okosabb én pedig a kisebb” és mivel nagyon megszerettem a dolgot egy egész hétig kénytelen volt nélkülözni a bringáját és igen gyakran kérdezte, hogy mikor jön már haza az apukám a nekem szánt biciklivel?
Egy hét elteltével aztán vidáman kerekeztünk együtt és hálából néha gépet cseréltünk, mert az enyém újabb volt és kicsit nagyobb, mint az övé, így ideális volt mindkettőnknek ez az állapot.

 

Beck Emese
Author: Beck Emese

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 52 = 54

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csatt!

Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »