Rózsa Iván: Két félidő az életben
Miért?!
Miért hasonlítjuk mindig a meglévő rosszat a múltbéli még rosszabbhoz, ha lehetne egyszer végre jó?! Ez elég egy aforizmára?
Izom
Aki nagyon büszke a karizmára, attól még nem lesz feltétlen erős a karizmája!
Jobbik én
Minél jobb körülmények között élünk, az elfogadhatóbb társadalmi körülmények ki is hozzák az emberekből a jobbik énjüket. Most nem csupán az anyagiakra gondolok, hanem a társadalmi igazságosságra is. Bhután például a világ egyik legboldogabb országa, pedig nem éppen a leggazdagabb…
Gyülekezetek
Vannak hithűek, de vannak hithülyék is! Ahogy bálna-, illetve bálványimádók is…
Ettől még…
Szeretem a jó alkoholt, ettől még nem vagyok alkoholista. Szeretem a nőket, de ettől még nem leszek feminista!
Homoszexualitás és kisajátítás
Az egyik legszebb szavunkat sajátították ki a homoszexuálisok… Meleg barátság fűzte hozzá, melegen átölelte, melegszívű stb. – mennyire disszonánsan hangzanak immár ezek a kifejezések… Ahogy a homokosok mozgalma kisajátította a buddhisták szivárványos zászlaját is. Nyomulnak, az biztos… Valamikor, nem is olyan nagyon rég, még bűncselekménynek, fajtalankodásnak számított a homoszexualitás. Szerintem ez betegség, mégpedig többnyire veleszületett, gyógyíthatatlan betegség, amit azért tolerálni kell. De nehogy már gyerekeknek propagálják az iskolákban, mint lehetséges életmintát! És ne számítson már betegségnek a homofóbia, vagyis az, ha valaki viszolyog tőlük! Tolerálják ők is, hogy normális emberek nem tapsolnak örömükben utcán csókolózó férfiak láttán!
Sokan vagyunk?
Sokan vagyunk emberek a Földön, valahogy küzdeni kell a túlnépesedés ellen, kordában kell tartani a szaporodást. Ezért védik ennyire a homókat? Egy gyerek születéséhez különneműek nemi kapcsolata szükséges; homók nem tudnak szaporodni, csak heterók. De ha nőiesek lesznek a férfiak, és egyre férfiasabbak a nők, akkor elmosódnak a határok, és ezen szerepcsere miatt fokozatosan elsatnyul az emberiség!
A túlélés rossz reflexe
Ha a rosszul felfogott túlélés reflexe uralkodik el rajtunk, akkor alkalmazkodásunk a züllött világhoz olyan mértékűvé válik, hogy mi magunk is züllötté válunk. Egylényegűvé a rendszerrel. Ha netán kannibálok kerülnének hatalomra, hajlandó lennél te is emberhúst enni?! Vagy csak a munkahelyen, vendégségben, mert ez az elvárt fősodor?! Otthon nem?! Vagy pedig lázadnál, hogy legyen újra normális a világ?!
Mi a való-ság?
Aki nem kér az örökkévalóságból, nem is lesz örökkévaló! Aki mindig mástól lesi, hogy mi a való; valójában nem tudja, hogy mi a valóság. Azt sem, ki ő maga, a maga valójában.
Két félidő Münchenben
A német-magyar focimeccsen a magyar fiúk oroszlánokként küzdöttek Münchenben, magyarbarát olasz edzőzsenijük vezetésével. Önmagukért, hazájukért: önmaguk és nemzetük becsületéért. Emelt fővel hagyhatták el a pályát. Miközben eredeti programját lemondva, eredeti célját feladva a „nagy, bátor szabadságharcos” vezír egy brüsszeli vacsoraasztal mellől „szurkolt” nekik… Kicsit hajaz a dolog 2006. október 23-ára, mikor a beszéde elhadarása után a páncélozott kocsit választotta, népe védelmezése helyett. Magát és akkori főnökét menekítette hívei helyett… Igen, a magyarok nem ijednek meg már senkitől a pályán és az életben sem, nem félnek; ellentétben valakivel, aki talán mindig is gyáva és sunyi volt…
Budakalász, 2021. június 22-24.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
