Elillant fények

csillogott, ameddig csak lehetett
örömtől sírt, vagy éppen nevetett
ha színpadra lépett, tombolt a nép
keze alatt égett a zenegép

hangja megrázta a betonfalat
extázist keltett néhány perc alatt
őrült hangulat, ragyogó fények
kísérték hangját s törtek az égnek

micsoda kavalkád, taps, hangulat
zenétől áradó mély bódulat
ritmusra dobban szív, lüktet a vér
koncert után mi marad, csatatér

aztán csönd… mélyen hallgat a színtér
sötét a színpad, és ő hazatér
nem hódol már senki a zenésznek
csendben búcsúznak elillant fények

Takács Mária
Author: Takács Mária

Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 7 = 2

Harag

Harag Dies irae szólnak a fanfárok csak meg ne foganjon az átok. „Ama végső harag napja a világot tűznek adja Jön a harag napja lánggal

Teljes bejegyzés »

Jóra való restség

Jóra való restség Vonakodás a szükséges áldozathozataltól ez a jóra való restség. Ha bűnei miatt nem cselekszik akkor mindig elmarad a segítség Pál apostol minden

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébresztő

A létezés benne van a mában és a holnapban is benne van, A kelő nap fényénél egy lágy szellő most elsuhan. Kezedben egy gőzölgő kávéval

Teljes bejegyzés »
Versek
Oláh Tímea

Tavasz

Tavasz van, tavasz van, virágot bontanak a fák, Napsütésbe burkolódzik, odakint a Nagyvilág. Tavasz van, tavasz van, napfürdőben élek, Úgy szeretnék letagadni néha pár 10

Teljes bejegyzés »

Gyászos özvegy

Fekete szív s feketeruha, de nőben nem ez a fura…Fekete a gyász, s még feketébb az a lélek,mely már réges-rég elégett.  Nem fáj már a tett,mit

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Még élünk!

Rózsa Iván: Még élünk! Mennyi, mennyi szószátyár, naplopó, cselszövő gazember! De itt vagyunk mi is, és még élünk! Budakalász, 2024. március 1. Author: Rózsa Iván

Teljes bejegyzés »