Árral szemben

Elindult egy irányba a nép,
Ó ostoba, ki félre áll?
S megy mint egy gép.
Ó ostoba ki szemben áll?
Csak egy az út, a jó irány,
Ó ostoba ki szembe száll?
De hová visz? ez már talány.
Ó ostoba ki szembe néz?
Ne várj, lépj ki hát a sorból,
Ó ostoba ki szólni mer?
Ki felnéztél végre a vak lyukból.
Ó ostoba hát miért nem szólsz?
Tartsd hát fejed fel az égbe,
Ó ostoba, mondják mások?
Hadd érjen arcod a fénybe.
Ó ostoba, de ki mondja?
Lásd meg a csodát a fényt,
Ó ostoba, ki többet nem tehetsz?
Komor felhők mögött az esélyt.
Ó ostoba, az vagy, ki ezen nevetsz!

Körmendi Rita
Author: Körmendi Rita

Körmendi Rita az Irodalmi Rádió szerzője. Körmendi Rita vagyok, férjemmel és két gyönyörű gyermekemmel Martonvásáron lakom. Valamivel több mint 9 évig Németországban éltünk, 2021 áprilisában költöztünk vissza Magyarországra. Bácsalmáson születtem. Mottóm: Amikor festek, a szívem vezeti az ecsetem, amikor írok, a lelkem fogja a tollam. Már egészen kisgyermekkoromban jelentkeztek nálam a művészetek jelei. Sajnos az élet nem úgy ítélte, hogy ezen a pályán induljak el akkoriban, mégis az élet visszaterelgetett a festészet, a költészet útjára. Első versemet 10 éves koromban írtam, amit soha nem mutattam meg senkinek. Majd egy családi tragédia hatására 14 évesen kezdtem igazán verseket írni, iskolai pályázaton részt venni. Elég fiatalon rám talált a nagybetűs élet, így a rengeteg tennivalóm mellet kimaradt a művészet. Majd hosszú évek után 2013-ban kezdtem el festeni vászonra, autodidakta módon fejleszteni kezdtem magam, de inkább ötleteket, ihleteket merítettem az internet világából, a rám ható hatásokból, érzelmekből, a körülöttem élő természetből. Első festményeim közül egy-egy kiskereskedő kirakatába került. Első kiállításom egy kézműves piacon (Kunst-Handwerkt Markt Nördlingen) volt, Németországban, ahol két alkalommal is megmutattam portékámat a nagyközönségnek. Első önáló kiállításom egy kedves barátom ajánlására Burgauban (Németország) a Theraphi Zentrum-ban volt. Ez után bátorságot merítettem és felvételt kértem a Günzburgi Off-Art társulathoz, ahol tag voltam...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 + 1 =

Az Úr napját szenteld meg

Az Úr napját szenteld meg A szivességért mindig köszönet jár Hogy megszülettél, s Isten gyermeke lettél hálád legkisebb kifejezése, hogy róla megemlékezzél A megemlékezés legyen

Teljes bejegyzés »

Gon-dolkodó-Vers

Gon-dolkodó-Vers Épp itt van előttem Életem nagy könyve És már készülök is belelapozni Mikor hirtelen Feleszmél Előtte a következő vers Mi lenne, ha kinyitnám Mi

Teljes bejegyzés »

Csönd

Csönd Elmentél. Nem sírtál. Csak fogtad a kezem. S utána a csönd maradt mellettem.   Elmentél. Némán, csöndesen. Nem panaszkodtál, hogy fáj. Sose szoktál. Mindig

Teljes bejegyzés »

A csodák palotája

Mintha csak tegnap történt volna, úgy él emlékezetemben, mikor először látogattam meg a József Attila Könyvtárat szeretett szülővárosomban, Dunaújvárosban. Alig múltam csupán nyolc éves. Az

Teljes bejegyzés »

Láthatatlanul

Legbelül van egy hely, amely  Bizonytalansággal tölt el.  Kétkedően ócsárolgat.  Állandóan csak becsmérel.    Ez egy olyan rút szégyenfolt,  Melyet eltitkolnom kéne.  Mégis ott van

Teljes bejegyzés »

Egy percem levegővel

Egy percem levegővel   Nézek jobbra, Majd balra; Csend van nyugalom; Most van erőm, Bátorságom. Körbetekintek újra, És senki sem zavar; Egy felvázolt pillanat, Ami

Teljes bejegyzés »