Kapcsos könyv

Soha nem fogsz megismerni,
ha nem is akarod,
soha nem fogsz jól ismerni,
ha elmondani nem hagyod.
Mindig csak egy arc maradok,
kiről bármit mondhattok.
Leírom hát szép papírra,
kerek nagy betűkkel,
hogy írásom nyoma ne tűnjön el.
De hiába a szép papír,
s az írás is rajta,
ha ezt soha senki
olvasni sem fogja.
Bezárom egy kapcsos könyvbe,
de kulcsot hozzá nem adok,
kinyílik ha méltó vagy rá,
s akkor mindent be vallok!

Körmendi Rita
Author: Körmendi Rita

Körmendi Rita az Irodalmi Rádió szerzője. Körmendi Rita vagyok, férjemmel és két gyönyörű gyermekemmel Martonvásáron lakom. Valamivel több mint 9 évig Németországban éltünk, 2021 áprilisában költöztünk vissza Magyarországra. Bácsalmáson születtem. Mottóm: Amikor festek, a szívem vezeti az ecsetem, amikor írok, a lelkem fogja a tollam. Már egészen kisgyermekkoromban jelentkeztek nálam a művészetek jelei. Sajnos az élet nem úgy ítélte, hogy ezen a pályán induljak el akkoriban, mégis az élet visszaterelgetett a festészet, a költészet útjára. Első versemet 10 éves koromban írtam, amit soha nem mutattam meg senkinek. Majd egy családi tragédia hatására 14 évesen kezdtem igazán verseket írni, iskolai pályázaton részt venni. Elég fiatalon rám talált a nagybetűs élet, így a rengeteg tennivalóm mellet kimaradt a művészet. Majd hosszú évek után 2013-ban kezdtem el festeni vászonra, autodidakta módon fejleszteni kezdtem magam, de inkább ötleteket, ihleteket merítettem az internet világából, a rám ható hatásokból, érzelmekből, a körülöttem élő természetből. Első festményeim közül egy-egy kiskereskedő kirakatába került. Első kiállításom egy kézműves piacon (Kunst-Handwerkt Markt Nördlingen) volt, Németországban, ahol két alkalommal is megmutattam portékámat a nagyközönségnek. Első önáló kiállításom egy kedves barátom ajánlására Burgauban (Németország) a Theraphi Zentrum-ban volt. Ez után bátorságot merítettem és felvételt kértem a Günzburgi Off-Art társulathoz, ahol tag voltam...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


VOLT EGYSZER….

Volt egyszer, hogy megláttalak, forró nyár volt, sütött a nap, hajadat lágy szellő fújta, s elhívtalak randevúra.   Volt egyszer, hogy csókod loptam, ajkad ízét

Teljes bejegyzés »

ELSŐ BETŰS!

Ki vagyok én? – kérdem önmagam, És mióta ilyen ősz hajam? Rám nem ismer már senki sem, Délceg alakom úgy hiszem Évekkel ezelőtt elveszett, S

Teljes bejegyzés »

Élethajó

Fut az Élet hajója. Búsan néha dalolva Munkától meghajolva Ezüsthajú anyóka   Régi idők hajnalán Vályog falú,hűs tanyán Fonó zengő víg dalán Táncra perdült kisleány

Teljes bejegyzés »