Négy Évszak

 

Tavaszanyó felöltötte legszebbik ruháját,

olyan virágosat,  illatosat, tarkát.

Megérintette kezével gyengéden a földet,

új életet csókolt nem tehetett többet.

Megsiratja néha tavalyi táját,

de nem szomorú mert öleli barátját,

Ki felitatja záporozó könnyeit,

lábai elé forró homokot terít.

Bohókás, szertelen kalandokra csábít,

izzó tűzgolyó szerelmével kábít,

csillog a napsugár izzadó homlokán,

lecsordul végig egészen az ajkán.

De az ég kékje már gyakrabban szürkül,

a madarak fészke is lassan ki ürül,

csendes szellő fújja a vénülő lombokat, arany,

citromsárga olykor vörös mi itt maradt.

S mikor már elfáradt, kitombolta magát,

magára húzza újra, vastag takaróját,

próbálja kipihenni az egész évet,

hogy jövőre újra indulhasson az élet.

 

Körmendi Rita
Author: Körmendi Rita

Körmendi Rita az Irodalmi Rádió szerzője. Körmendi Rita vagyok, férjemmel és két gyönyörű gyermekemmel Martonvásáron lakom. Valamivel több mint 9 évig Németországban éltünk, 2021 áprilisában költöztünk vissza Magyarországra. Bácsalmáson születtem. Mottóm: Amikor festek, a szívem vezeti az ecsetem, amikor írok, a lelkem fogja a tollam. Már egészen kisgyermekkoromban jelentkeztek nálam a művészetek jelei. Sajnos az élet nem úgy ítélte, hogy ezen a pályán induljak el akkoriban, mégis az élet visszaterelgetett a festészet, a költészet útjára. Első versemet 10 éves koromban írtam, amit soha nem mutattam meg senkinek. Majd egy családi tragédia hatására 14 évesen kezdtem igazán verseket írni, iskolai pályázaton részt venni. Elég fiatalon rám talált a nagybetűs élet, így a rengeteg tennivalóm mellet kimaradt a művészet. Majd hosszú évek után 2013-ban kezdtem el festeni vászonra, autodidakta módon fejleszteni kezdtem magam, de inkább ötleteket, ihleteket merítettem az internet világából, a rám ható hatásokból, érzelmekből, a körülöttem élő természetből. Első festményeim közül egy-egy kiskereskedő kirakatába került. Első kiállításom egy kézműves piacon (Kunst-Handwerkt Markt Nördlingen) volt, Németországban, ahol két alkalommal is megmutattam portékámat a nagyközönségnek. Első önáló kiállításom egy kedves barátom ajánlására Burgauban (Németország) a Theraphi Zentrum-ban volt. Ez után bátorságot merítettem és felvételt kértem a Günzburgi Off-Art társulathoz, ahol tag voltam...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

VÁROK RÁD MIKULÁS

         VÁROK RÁD MIKULÁS   Szarvasok húzzák a szánom, hozzád jövök ma este, Ajándékot viszek neked, vágyaidat meglestem. Figyeljetek aprónépek, kisfiúk és kislányok, Ez

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi királyság

Való igaz, hogy furcsán nézett ki! Felül csákó alakú zöld sapka, lejjebb élénk, tarka színek nevettek a rácsodálkozóra. Nagy batyu is volt nála, mint egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Bora Ildikó

Karácsonyváró

Aranyszálra fűzzük lelkünk legjavát, Fénylő gyöngyszemekből kötünk koszorút. Ajtónkra függesztjük a várakozást, Karácsonyestéig hosszú még az út. Gyertyalángban lobog kezdet és a vég, Csend telepszik

Teljes bejegyzés »

Az eltűnt tavasz

Tétova ősz, amint halad, Néha még izzó nyárba vált. Látva hófehér, szép hajad, Csillámló, hűs telet kiált. Bennem a nyár lebbent tova, Örök varázzsal hiteget.

Teljes bejegyzés »

EUGÉNIA

Az ódon pesti házak legendákat őriznek. A zárt kapuk mögött soha meg nem írt regények születnek, az öreg falak meséket suttognak régi, letűnt korokról és

Teljes bejegyzés »