Különös volt aznap az éj,
Tavaszba fordult éppen a tél.
A vén hold csak nekünk ragyogott,
Alászállt, ezüst udvarába fogadott,
Hogy benne megmárthasd ecseted.
Te féltőn, gondosan színeztél,
Éreztem, egyszerre átjár a fény,
S csak hagytam, hagytam,
Hadd láss meg mindent,
Mi valódi rajtam.
Lehullott álarc mögött
Ruhátlan én.
Szelíden suttogtad:
Édes, imádott lény!
Veled ébredni volna jó,
Ha nappalra vált az éj.
Szemed tükre bíztat,
Sugárzó vagyok és szép.
Pszt! Aludjunk Kedves,
Álmodni vágyom még.
Author: Kárpáti Kinga
Kárpáti Kinga az Irodalmi Rádió szerzője. Pszichológus vagyok, az irodalom szerelmese. Az irodalom nagyjai segítettek át a serdülőkori krízisen, és erre az időszakra nyúlik vissza az alkotás, önreflektív írás gyógyító hatásának megtapasztalása is. 2020-ban kezdtem el irodalomterápiával foglalkozni, ezzel egyidőben születtek verseim, melyekben testet öltöttek, formába, struktúrába rendeződtek érzéseim, gondolataim. Ez a fajta belső nagytakarítás katartikus, felszabadító élmény, és nem titkolt vágyam, hogy ez a csodálatos tapasztalás minél több ember sajátja legyen.