Semmiből jött levelek

Elneveztem rólad egy csillagot.
Minden este ámulva néztem,
mígnem egyszer csak itt hagyott.
Megunta szolgálatát a végtelen égben:
hullócsillagként alábukott,
mint semmiből jött levél, utazott.
Megkeresett, és a lábam elé hullott,
vidáman ragyogó fény volt ezen az Ugaron.

Elneveztem rólad egy csillagot.
Mikor lehullott, ezt kívántam:
"csak egyszer érezhessem még az illatod,
mielőtt elveszek a rólad-írásban".
Az Ég nagylelkűen meghallgatott,
címzetlen leveleket küldött,
de téged nekem nem adhatott.
Attól leszek erősebb, ha küzdök.
Kurtisz Dorotea
Author: Kurtisz Dorotea

Kurtisz Dorotea az Irodalmi Rádió szezője. A nevem Kurtisz Dorotea. A Föld nevű bolygón élek, pont ugyanabban a valóságban, ugyanabban a végtelenbe futó idősíkban, mint Te, aki ezt olvasod... A kezem most megállt a billentyűzet fölött: visszaolvastam az előző mondatot, és úgy döntöttem, inkább őszinte leszek. A nevem Kurtisz Dorotea. A fejemben élek, kétségbeesetten tekeregve a szívemet és az agyamat összekötő idegpályákon, egy valóság-falakból felépített álomvilágban. Nálam az időszámítás mindig újrakezdődik - hangulatfüggő, de a nagy általánosságot véve általában valahol a 19. és 21. század között imbolygok.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »