Esti portré

ESTI PORTÉ

.
A kis konyha őszi félhomályán
meghatón csillogott barna szemed,
szomorkás fény s pajkos várakozás
ifjú nézésedben keveredett.

.
Hosszú pillád rásimult tükrére –
hogy azt kitől hoztad, nem tudhatom-
bár könnyet rajta még sosem láttam,
mindig arra viszi gondolatom…

.
Ellazult izmaid megpihentek,
ahogy esti mulatságra vártál,
gondolataidba nem láthattam –
tudom, mindig megértésre vágytál…

.
Bevándorolt katicabogarat
a mikró ajtaján együtt néztük,
régi pillanatot hozott elő,
nyár emlékét benne felidéztük…

.
Várt utadra féltve engedtelek,
de tudtam, hogy szavam szívbe zárod;
meghitt órákat el nem felejtesz,
s a szeretetet mennyire vágyod…

.
Melegen néztelek e percekben,
s vad tüzemet csendben elfojtottam,
el ne kapjon, s törékeny testeden
meg ne öljem lelkedben önmagam…

.

Pécs, 2014. október 5-12.

Ollmann Anasztázia
Author: Ollmann Anasztázia

Ollmann Anasztázia az Irodalmi Rádió szerzője. 1976-ban születtem Pécsett.A Pécsi Tudományegyetemen 2001-ben orvosi diplomát szereztem, 2006-ban belgyógyász szakorvos lettem.Még hatodéves egyetemista koromban ismertem meg páromat, Józsit, akivel a 2007-es szántódi alkotótáborban is együtt nyaraltunk, 2008 tavaszán pedig megszületett a fiunk, Armandó. Ez a kapcsolat sok versem ihletője is.2016-ban háziorvosi szakvizsgát tettem, majd úgy döntöttem, hogy tanulni jó és érdemes. Beiratkoztam a Bölcsészettudományi Karon pszichológia szakra, az alapképzést befejeztem 2020-ban, jelenleg a Szegedi Tudományegyetemenpszichológia mesterszakos levelező hallgató vagyok.Közben háziorvosként és belgyógyászként dolgozom, kedvelem a kreatív dolgokat és a kézműveskedést, s nem utolsósorban az irodalmat.Tizenéves korom óta írok verseket és novellákat, remélem, sikerül ezzel valami értéket közvetítenem és megörökítenem az utókor számára is...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

85 − = 83

Az Úr napját szenteld meg

Az Úr napját szenteld meg A szivességért mindig köszönet jár Hogy megszülettél, s Isten gyermeke lettél hálád legkisebb kifejezése, hogy róla megemlékezzél A megemlékezés legyen

Teljes bejegyzés »

Gon-dolkodó-Vers

Gon-dolkodó-Vers Épp itt van előttem Életem nagy könyve És már készülök is belelapozni Mikor hirtelen Feleszmél Előtte a következő vers Mi lenne, ha kinyitnám Mi

Teljes bejegyzés »

Csönd

Csönd Elmentél. Nem sírtál. Csak fogtad a kezem. S utána a csönd maradt mellettem.   Elmentél. Némán, csöndesen. Nem panaszkodtál, hogy fáj. Sose szoktál. Mindig

Teljes bejegyzés »

A csodák palotája

Mintha csak tegnap történt volna, úgy él emlékezetemben, mikor először látogattam meg a József Attila Könyvtárat szeretett szülővárosomban, Dunaújvárosban. Alig múltam csupán nyolc éves. Az

Teljes bejegyzés »

Láthatatlanul

Legbelül van egy hely, amely  Bizonytalansággal tölt el.  Kétkedően ócsárolgat.  Állandóan csak becsmérel.    Ez egy olyan rút szégyenfolt,  Melyet eltitkolnom kéne.  Mégis ott van

Teljes bejegyzés »

Egy percem levegővel

Egy percem levegővel   Nézek jobbra, Majd balra; Csend van nyugalom; Most van erőm, Bátorságom. Körbetekintek újra, És senki sem zavar; Egy felvázolt pillanat, Ami

Teljes bejegyzés »