VISSZAPILLANTÓ (TÜKÖR)
.
Haladunk az úton, mögöttünk forgalom,
szürke az aszfalt, de mellette bokrokon
tavaszi virágok színes habja nyílik,
nap sugarai a földet melegítik.
.
Lapos mennyezetről fényes ablak előtt
nyeles tükör függ, hogy a mögöttünk levőt
mutassa, hogy lássuk, merre haladhatunk,
útról az időre húzza gondolatunk…
.
Pajkos barna szemek színét visszaveri,
róla a fénysugár a lelkem perzseli,
meleg árnyalat előtt a hosszú pillák
is az üvegében jeleznék az irányt…
.
A fakó út mellett elmúlt hosszú évek
néznek onnan vissza, ahonnan a fények
tükröződnek felénk; mosoly, könny és idő,
s egy viszontpillantás, gyorsan felrebbenő…
.
Mikor megérkezünk, megáll benne a kép,
de szívünkben a fény melege továbbél…
a tétova ujjak egymást megkeresik,
viszontlátott évek morzsáit szemezik…
.
Pécs, 2019. április 19.
Author: Ollmann Anasztázia
Ollmann Anasztázia az Irodalmi Rádió szerzője. 1976-ban születtem Pécsett.A Pécsi Tudományegyetemen 2001-ben orvosi diplomát szereztem, 2006-ban belgyógyász szakorvos lettem.Még hatodéves egyetemista koromban ismertem meg páromat, Józsit, akivel a 2007-es szántódi alkotótáborban is együtt nyaraltunk, 2008 tavaszán pedig megszületett a fiunk, Armandó. Ez a kapcsolat sok versem ihletője is.2016-ban háziorvosi szakvizsgát tettem, majd úgy döntöttem, hogy tanulni jó és érdemes. Beiratkoztam a Bölcsészettudományi Karon pszichológia szakra, az alapképzést befejeztem 2020-ban, jelenleg a Szegedi Tudományegyetemenpszichológia mesterszakos levelező hallgató vagyok.Közben háziorvosként és belgyógyászként dolgozom, kedvelem a kreatív dolgokat és a kézműveskedést, s nem utolsósorban az irodalmat.Tizenéves korom óta írok verseket és novellákat, remélem, sikerül ezzel valami értéket közvetítenem és megörökítenem az utókor számára is...
