Szegednél a Tiszán

Szegednél a Tiszán
Írta Mészárosné Maya
Tisza partján jártam nemrég egy pár napot,
Új arcát mutatta, más, mint fenn északon.
Nem is nagyon hiszem azt a sok rémmesét,
Mit Tiszánkról itt délen sok ember beszél.

Hajnalodott, mikor hajóra felszálltam,
A kék égen feltűnt Napunk sugarával.
Mosolygott csendben a hajnali világra,
Fényt, és örömöt szórt az álmos orcánkra.

Olyan nyugalmas volt a folyó két partja,
Látni, hogy most kelt fel, majd magát kifújja.
Jobb partján házaknak ablaka megvillan,
Balról a fák lombján napsugár megcsillan.

Jobb partját az ember magáévá tette,
üdülők, faházak kikötők part szerte.
De a túloldalon jegenyefák nőttek,
iszapos gyökérrel hatolnak a földbe.

Ágas bogas gallyal a vízbe hajolnak,
mintha szomjaznának a vízbe benyúlnak.
Zizegnek zörögnek rajtuk a levelek,
Alig tudnak átfújni rajtuk a szelek.

A Tisza nem siet, ballag csak csendesen,
a part mentén torlódnak gallyak s levelek.
Nagyot csobbanva ő a partot koptatja,
de útját zavartalan csendben folytatja.

Nem úgy, midőn a nagy árvíznél feltámadt,
és pont Gergely napján áttörte a gátat!
Szegedet valósággal hátba támadva
elnyelte azt, és rombolta szélviharral.

Az ár felszaggatta temetők sírjait,
és a városból menekülők láthatták,
koporsókban úsztak vissza az ősapák.
A töltésről borzadva nézték fiaik.

A házak roskadoztak, zúgott a harang,
A víz meg sodort embert, s döglött lovakat.
Ezrével törtettek át Újszeged felé,
többségük a hidegtől szinte már nem élt.

Aztán az emberek nagy összefogással
rendszabályozták a folyót erős gáttal.
Szófogadó gyermekként halad most medrében,
Nem bántja árvízzel a Tisza menti népet.

Mészárosné Maya
Author: Mészárosné Maya

Mészárosné Maya az Irodalmi Rádió szerzője. A magyar kultúra egyik legszebb bölcsőjéből, Sárospatakról származom. Diákéveimet életem legszebb szakaszának tekintem. A pataki kollégium milliője korán megihletett. Az irodalom és a történelem volt a kedvenc tantárgyam. Diákként irodalmi pályamunkám, mely a felszabadulás utáni költészetről szólt, első helyezett lett. Évekig csak alkalmanként írtam egy-egy verset valaki köszöntésére. Verses próbálkozásaim után önéletrajzi regényem írásába kezdtem, melyet folyamatosan bővítek, és terveim szerint unokám fogja folytatni, és befejezni, akit már eléggé megmérgeztem az irodalom szeretetével, pár verset már ő is írt. Írtam néhány novellát is, többnyire személyes élmények hatására. Az NN Biztosító tankönyvének én írtam a "Biztosítás történet" című fejezetét. Több marketing cég eladástechnikai oktató anyagát én írtam, és oktattam is az üzletkötőket. Erdélyben, Marosvásárhelyen két cég teljes marketing anyagát én készítettem el. Ezen anyagokat nemcsak írtam, felkérésre oktattam is. Egy halálközeli betegség legyőzése után kezdtem komolyabban foglalkozni a versírással. Verseim zömét a szeretet, a szerelem, a hűség ihlette, de sok művem történelmi személyekről, utazásról, a természetről, szülővárosomról és ünnepekről szól. Leginkább a magyaros verselést kedvelem, de tanulmányoztam, és kipróbáltam egyéb irodalmi stílusokat is. Kedvelem a kínai versformákat is, de jobban vonz a klasszikus verselés. Hiszem, hogy a versíráshoz az ihletés, az átélés kevés, kell hozzá...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »