Fecó is őrzi a szívében nagyapát,
aki őt sajnos csak ritkán látogatta.
De aki, mikor a kis Fecóhoz készült,
előbb a boltokat látogatta sorra.
Tudta, hogy a gyermek, fiú unokája
édesszájú nagyon; és ő megkereste
a legnagyobb, és a legfinomabb csokit!
és boldogan hozta, amikor meglelte.
Megvan már a csoki, szállhatunk vonatra!
Milka csoki volt, az óriási Milka!
Nem baj, hogy hármat kap, meg nem árthat neki:
tudja azt nagyapa: Anya majd beosztja.
„A nagypapa mindig hozott nekem csokit!”
Tegnap Fecó ezt a kis mondatot mondta.
És a pillantása a múltba belerévedt,
és mosolygott, mintha őrá mosolyogna!
Nagyapa emléke így is megőrződik,
igen hasonló ez a fiaimnál is.
Egy mondat, tréfás szó, egy kis csokoládé,
s itt van mi köztünk Karcsi papa máris.
Csákvári nagyapa, avagy Sanyi bácsi
vitte a csokikat, s őt fájós lába vitte,
el nem mulasztotta a nagy alkalmakat,
hogy az unokának a kedvét keresse.
Ó hogyan hiányzik nekem is a kedves,
drága jó nagyapa, párom sok-sok évre,
aki megosztotta köztünk szeretetét
s eltávozott tőlünk immár másfél éve.
Most, hogy itt jártatok, s beszélgettünk róla,
nehéz lett a szívem, a bánat úgy nyomja!
De szeretnék vele még boltokat járni,
és együtt ülni fel az IC-vonatra!
Pest felé suhanni már egyedül fogok
Köszönöm, hogy jöttél, s beszélgettünk róla.
Talán egyszer én is még meglátogatlak
bár sosem tudhatjuk, mikor üt az óra!
Büszke vagyok rátok nagypapa helyett is,
büszke vagyok én is, és nagyon tisztellek.
Vigyázz nagyon-nagyon Fecó nagyfiadra,
a szemem elől én sosem eresztelek!
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...
