Az idő

Rácz Anita: Az idő

Kifogyott a tollamból a tinta,
vagy beszáradt, ki tudja.
Lelkem fáradt, fejem tompa.
Indulni kell, ütött az óra.
De merre? Hova fordítsam fejem?
Mi lesz a helyes irány nekem?
Kezembe veszem sorsom gyeplőjét.
Jobb kezem rándul, indulnék…
Válaszol a ball, erre te balga!
Mondd, hova mennél arra?
S már megint itt ülök a bizonytalanságba’….
Nem jó így, nem haladok sehová,
az idő egyre telik, ez sem tesz boldoggá…
Megállítom gondolatom, kifelé figyelek,
nézem, ahogy köröttem sietnek emberek.
De hova? Hova rohan a világ?
Ki elől fut? Talán nem látja önmagát?
Én is fussak? Igyekeznem kellene?
Kerget valami, amit nem veszek észre?
Nyomomban a fenevad? Hátra nézek….
Ó csak az idő közelit oly vészesen.
Nincs erőm mozdulni, beragadtam,
mint a lila tinta a tollamban.
Hagyom hát, hogy utol érjen,
győzzön erejével felettem.
S ekkor a pillanat lágyan átölel,
melenget édes szeretetével.
Rájöttem, az idő nem ellenség,
barát, ki mindenhova elkísér.

Debrecen, 2021.08.07.

Rácz Anita
Author: Rácz Anita

Rácz Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Rácz Anita vagyok. Budapesten születtem 1971-ben. Jelenleg Debrecenben élek az engem mindenben odaadóan támogató párommal. Gyermekkoromtól kezdve a természet csodái vettek körül. Édesapám katonatiszt volt, gyakran kapott áthelyezést egyik településről a másikra. Így Magyarország szebbnél szebb tájait ismerhettük meg szüleimmel és nővéremmel. Édesanyám legtöbbször olyan munkaköröket töltött be, amelyek otthonról voltak végezhetők, ezért folyamatos támogatást kaptam tőle ahhoz, hogy a művészet világában lehessek. Gyermekkorom éveit színjátszó körök, versmondó versenyek, énekkarok tették színessé. Majd fiatal felnőttként két csodálatos fiam adott fantasztikus éveket. Később unokám is megérkezett, aki fizikailag távol van tőlem, de lélekben mindig közel. 2003 óta magyarnóta énekesként is tevékenykedek. A versírás is ekkor lopta be magát az életembe, lehetőséget adva érzéseim, gondolataim kinyilatkoztatására. Néhányat megzenésítettem és elénekeltem a kedves közönségnek. 3 éve vágyat éreztem a festés művészetéhez is, így ma már az ecset, a vászon, a ceruza is helyet kap az életemben. Ez év tavaszán böngésztem az interneten és rám mosolygott egy pályázati kiírás az Irodalmi Rádió szervezésében. Heves szívdobogást éreztem és szinte az utolsó pillanatban, de sikerült jelentkeznem. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. Mindenkinek kívánok szívből jövő csodás gondolatokat és bízom benne, hogy lesz, akinek örömöt tudok szerezni alkotásaim valamelyikével.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »