Éjnek sötétlő bársonyán át,
tündék zengtek harmóniát.
S én álmodtam fénylő csillagot,
vakítón felém ragyogott.
Felé nyúlt kezem, fel az égre,
izzó vágy, hívta, remélte,
mint tiszta fényjel, hullt erénye.
Lábujjhegyen osont a hajnal,
szobám tele édes zajjal.
Elszökött az álom, szép alak,
súgta, sírj, csak sírj, elhagylak.
Ő tovatáncolt lenge széllel,
gyűrött lepedők hevével,
csillagleányoknak neszével.
Author: László Sándor
László Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. László Sándor néven anyakönyveztek. 67 évvel ezelőtt voltam olyan bátor, hogy színre lépjek… Az első jelentősebb szerepeim helyszíne Budapest, ahol megtörtént a fenti esemény. Az első zsengék megírása után igen hosszú időre elhallgatott bennem a múzsa… Hosszú-hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a Ferihegyi reptéren a magasba repkedő repülők közelében dolgoztam tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket, rövid riportokat írtam munkatársaimról, sportolókról a "Tűzvédelem" című szakmai újságba. Meséket, novellákat viszonylag későn, idősebb korban kezdtem írni. 2016-ban jelent meg "A manó meséi - A csodálatos utazás" című könyvem, majd "A mohavárosi döbbencsek" címmel a következő mesekötetem. Antológiákban versek, novellák. Jelenleg Pest közelben, Maglódon élek, közel a természethez. Négy, asszonnyá növekedett leány és egy serdülő fiúgyermek édesapjaként. Mostanában igen gyakran hangzik el „nagyapa” a körülöttem mindig vidáman zsivajozó gyermekek szájából. A vidáman kacarászó önfeledten játszó unokáim szájából.