Homeosztázis

Kegyetlen isten alatt szolgálunk
Az Ószövetség istene nem tűnt el
Hasadt személyiség ő is fiát elküldte
Közénk az abszolút jobbik fele
Itt szenvedett és halt meg érettünk
De az ország s világ ami körülvesz
Attól a nagybetűs Országtól
Távolabb nem is lehetne
Néha még így is megérint
A kegyelem lágyan végigsimít
Csendes szellőként a hátamon
Ahogy „kirúgjuk magunk alól a földet”
Minden csodálatos és hálát adni
Még valóban őszintén tudok
Így még megéri talán a nyűgöt
És hogy nem tengerparton ébredek
És egyszer „új királyság jön az égből”
Majd de addig is sokszor gondolok
Dolgokra amik anakronisztikusak
A kor és az életkorom okán is
És az álmaimban virrasztó szabadon
„Célba lő s nyelvtant tanul” 
Lesi hogy merre halad Magyarhon
Merre vezetnek a sínek
És hogy az én kötött pályám is
Vajon abba az irányba megy-e
És nem volt még – erre esküszöm –
E sokat próbált tenyérnyi földön
Aki ennyire tudta hogy nem létezik
Csak az önmagukat gerjesztő
És tanító automatizmusok viszik
Tovább és mégis mégis mégis
Csodát magában talált
Mert egy élő egésszé még összeáll
Ami a teremtett anatómiánk
És az élet benne a lélek a nyugtalan

(2021. 08. 10.)

Teleki Bálint
Author: Teleki Bálint

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

63 + = 68

Keress másik bűnbakot

  Keress másik bűnbakot (Gengszterecske nagy dobása, vagyis: egy tévedésből megesett eset.) Ma reggel elhatároztam, ezennel megkomolyodom! Oly könnyű vagyok, szép lett minden, új élet

Teljes bejegyzés »

Szerzőtök története

Rege a minőségi agyvízért pohárba fulladt muslicáról Van a mi szobánkban Mindig egy nagy pohár víz, Mi nem csak dísz Azon az éjjeliszekrényen. Mert, ha

Teljes bejegyzés »

Ajkamra írtad/Requiem

Két új versonline darab érkezik tőlem. Egybetartoznak – Egy fájó korszak végső lezárásának✨🥰 #HullámokÚjVizeken #Ezmáramúlt #boldogvagyok 🙏🏻😇 Fogadjátok szeretettel őket: Ajkamra írtad, Requiem Alkotásaim 2024

Teljes bejegyzés »

Az idő nyomai

Lábad nyomát a homokból elfújja a szél, a hóból felissza a napsugár, sarak lábnyomát elmossa a víz, csak az idő nyomát nem mossa el semmi.

Teljes bejegyzés »

Míg belefér…

  Kint a kertben vagyok, Ott, hol a nap ragyog. Igaz, hogy az árnyékban lapulok, De így legalább napszúrást nem kapok. Kijöttem a levegőre, Hoztam

Teljes bejegyzés »

Mammográfia

Már késő este volt, amikor kiment a nő az udvarra, hogy kivegye a küldeményeket a postaládából. Aznap csak egy levelet talált, a feladót a félhomályban

Teljes bejegyzés »