Vallomás

Hányadszor tör rám az alkonyat?

Titkokat rejtve átölelve,

Sejtelmes ég tengere alatt,

Itt hol a víznek tükre törve.

 

Holdleánytól hullt hajfonat,

Lelkemet szövi, megragad.

Távolban kattog a vonat,

Fém csíkon messzeségbe szalad.

 

A tájat fehérbe bujtatta,

Puhán álmába betakarta,

Csak engem hagyott itt magamra.

A parton idővel dacolva.

 

Törjön hát, hasadjon a varázs,

Hamvadjon a szívben a parázs,

A látomás, fénynek játéka,

A puszták csalfa délibábja.

 

Tűnjön, vesszen a messzeségbe

Tündér arcodnak csalfa képe.

A jöttödnek hiú reménye.

Tán marasztalnálak még, kérve.

 

Jég dübög, hasad rianva sír,

Élet neszel, menekül, ha bír.

Riadt ruca égre felrepül,

Szárnya fellegekbe szétterül.

 

Hát menj! Nem fog már vissza kezem.

Ha hitted is, nem kellesz nekem.

Nincs, malaszt mi marasztalna,

Nem a miénk az aranyalma.

 

Fagyos minden, jégkő csipkézet,

Mi eddig lázasan igézet.

Szemed párja, csókos ígéret,

Törvénytábla s enyészet.

 

Zúg a szél, hozz sötét felleget,

Kacagsz rám s űzöd lelkemet,

Magára hagyva a feledést.

Öltsd hát magadra köpönyegét!

 

Szánj meg! A világba űzött árvát.

Nézd! Nincs a lelkemben jóság.

Hódolatom adom asszonyság.

Senki az ki várja, gyarlóság.

 

Elvész a teremtő, hit oda.

Szelíd galamb, édes mostoha,

Méltó alkalom nem lesz soha.

Mással szerettem, én ostoba.

László Sándor
Author: László Sándor

László Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. László Sándor néven anyakönyveztek. 67 évvel ezelőtt voltam olyan bátor, hogy színre lépjek… Az első jelentősebb szerepeim helyszíne Budapest, ahol megtörtént a fenti esemény. Az első zsengék megírása után igen hosszú időre elhallgatott bennem a múzsa… Hosszú-hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a Ferihegyi reptéren a magasba repkedő repülők közelében dolgoztam tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket, rövid riportokat írtam munkatársaimról, sportolókról a "Tűzvédelem" című szakmai újságba. Meséket, novellákat viszonylag későn, idősebb korban kezdtem írni. 2016-ban jelent meg "A manó meséi - A csodálatos utazás" című könyvem, majd "A mohavárosi döbbencsek" címmel a következő mesekötetem. Antológiákban versek, novellák. Jelenleg Pest közelben, Maglódon élek, közel a természethez. Négy, asszonnyá növekedett leány és egy serdülő fiúgyermek édesapjaként. Mostanában igen gyakran hangzik el „nagyapa” a körülöttem mindig vidáman zsivajozó gyermekek szájából. A vidáman kacarászó önfeledten játszó unokáim szájából.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »