Hányadszor tör rám az alkonyat?
Titkokat rejtve átölelve,
Sejtelmes ég tengere alatt,
Itt hol a víznek tükre törve.
Holdleánytól hullt hajfonat,
Lelkemet szövi, megragad.
Távolban kattog a vonat,
Fém csíkon messzeségbe szalad.
A tájat fehérbe bujtatta,
Puhán álmába betakarta,
Csak engem hagyott itt magamra.
A parton idővel dacolva.
Törjön hát, hasadjon a varázs,
Hamvadjon a szívben a parázs,
A látomás, fénynek játéka,
A puszták csalfa délibábja.
Tűnjön, vesszen a messzeségbe
Tündér arcodnak csalfa képe.
A jöttödnek hiú reménye.
Tán marasztalnálak még, kérve.
Jég dübög, hasad rianva sír,
Élet neszel, menekül, ha bír.
Riadt ruca égre felrepül,
Szárnya fellegekbe szétterül.
Hát menj! Nem fog már vissza kezem.
Ha hitted is, nem kellesz nekem.
Nincs, malaszt mi marasztalna,
Nem a miénk az aranyalma.
Fagyos minden, jégkő csipkézet,
Mi eddig lázasan igézet.
Szemed párja, csókos ígéret,
Törvénytábla s enyészet.
Zúg a szél, hozz sötét felleget,
Kacagsz rám s űzöd lelkemet,
Magára hagyva a feledést.
Öltsd hát magadra köpönyegét!
Szánj meg! A világba űzött árvát.
Nézd! Nincs a lelkemben jóság.
Hódolatom adom asszonyság.
Senki az ki várja, gyarlóság.
Elvész a teremtő, hit oda.
Szelíd galamb, édes mostoha,
Méltó alkalom nem lesz soha.
Mással szerettem, én ostoba.
Author: László Sándor
László Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. László Sándor néven anyakönyveztek. 67 évvel ezelőtt voltam olyan bátor, hogy színre lépjek… Az első jelentősebb szerepeim helyszíne Budapest, ahol megtörtént a fenti esemény. Az első zsengék megírása után igen hosszú időre elhallgatott bennem a múzsa… Hosszú-hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a Ferihegyi reptéren a magasba repkedő repülők közelében dolgoztam tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket, rövid riportokat írtam munkatársaimról, sportolókról a "Tűzvédelem" című szakmai újságba. Meséket, novellákat viszonylag későn, idősebb korban kezdtem írni. 2016-ban jelent meg "A manó meséi - A csodálatos utazás" című könyvem, majd "A mohavárosi döbbencsek" címmel a következő mesekötetem. Antológiákban versek, novellák. Jelenleg Pest közelben, Maglódon élek, közel a természethez. Négy, asszonnyá növekedett leány és egy serdülő fiúgyermek édesapjaként. Mostanában igen gyakran hangzik el „nagyapa” a körülöttem mindig vidáman zsivajozó gyermekek szájából. A vidáman kacarászó önfeledten játszó unokáim szájából.
