Vallomás

Hányadszor tör rám az alkonyat?

Titkokat rejtve átölelve,

Sejtelmes ég tengere alatt,

Itt hol a víznek tükre törve.

 

Holdleánytól hullt hajfonat,

Lelkemet szövi, megragad.

Távolban kattog a vonat,

Fém csíkon messzeségbe szalad.

 

A tájat fehérbe bujtatta,

Puhán álmába betakarta,

Csak engem hagyott itt magamra.

A parton idővel dacolva.

 

Törjön hát, hasadjon a varázs,

Hamvadjon a szívben a parázs,

A látomás, fénynek játéka,

A puszták csalfa délibábja.

 

Tűnjön, vesszen a messzeségbe

Tündér arcodnak csalfa képe.

A jöttödnek hiú reménye.

Tán marasztalnálak még, kérve.

 

Jég dübög, hasad rianva sír,

Élet neszel, menekül, ha bír.

Riadt ruca égre felrepül,

Szárnya fellegekbe szétterül.

 

Hát menj! Nem fog már vissza kezem.

Ha hitted is, nem kellesz nekem.

Nincs, malaszt mi marasztalna,

Nem a miénk az aranyalma.

 

Fagyos minden, jégkő csipkézet,

Mi eddig lázasan igézet.

Szemed párja, csókos ígéret,

Törvénytábla s enyészet.

 

Zúg a szél, hozz sötét felleget,

Kacagsz rám s űzöd lelkemet,

Magára hagyva a feledést.

Öltsd hát magadra köpönyegét!

 

Szánj meg! A világba űzött árvát.

Nézd! Nincs a lelkemben jóság.

Hódolatom adom asszonyság.

Senki az ki várja, gyarlóság.

 

Elvész a teremtő, hit oda.

Szelíd galamb, édes mostoha,

Méltó alkalom nem lesz soha.

Mással szerettem, én ostoba.

László Sándor
Author: László Sándor

László Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. László Sándor néven anyakönyveztek. 67 évvel ezelőtt voltam olyan bátor, hogy színre lépjek… Az első jelentősebb szerepeim helyszíne Budapest, ahol megtörtént a fenti esemény. Az első zsengék megírása után igen hosszú időre elhallgatott bennem a múzsa… Hosszú-hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a Ferihegyi reptéren a magasba repkedő repülők közelében dolgoztam tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket, rövid riportokat írtam munkatársaimról, sportolókról a "Tűzvédelem" című szakmai újságba. Meséket, novellákat viszonylag későn, idősebb korban kezdtem írni. 2016-ban jelent meg "A manó meséi - A csodálatos utazás" című könyvem, majd "A mohavárosi döbbencsek" címmel a következő mesekötetem. Antológiákban versek, novellák. Jelenleg Pest közelben, Maglódon élek, közel a természethez. Négy, asszonnyá növekedett leány és egy serdülő fiúgyermek édesapjaként. Mostanában igen gyakran hangzik el „nagyapa” a körülöttem mindig vidáman zsivajozó gyermekek szájából. A vidáman kacarászó önfeledten játszó unokáim szájából.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hajdu Viktória : Ködös múlt

 [A novella végét ezzel a mondattal zártam: “Megmentettem egy életet.” Ami kétértelmű. Úgy is lehet nézni, hogy emiatt a mű mondanivalója az, hogy a halált

Teljes bejegyzés »

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ Kezemhez érinti nedves orrát, Szuszogva alszik kocsim alatt, Néha úgy kezel, mint egy szolgát, – „Nekem jár a jutalom falat!” Hozzám bújik,

Teljes bejegyzés »

Egy asszony élete

Edit Szabó : Egy asszony élete Újabb csillag fényesedik, sötét égre megérkezik, felszikrázik fényes léte, kihunyt egy asszonynak élte. Édesanya és nagymama, csillogóan ragyog arca,

Teljes bejegyzés »

Féltékenység

Féltékenység A féltékenység Az emberi gyarlóság ősi fullánkja Benne lakozik mint a lelkek rontása A költő öriások többször megénekelték Így az ember tudatába mélyen belevésték

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. június 24.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a hírösszefoglalóban összegezzük az elmúlt egy hónap eseményeit, új megjelenéseit. Több könyvátadásról olvashatsz majd, két új pályázatunkról, s közlünk két új hanganyagot

Teljes bejegyzés »

ALKONY

ALKONY A jelen idő siratja a múltat, Viseltes batyujában kutat. Garasos emlékek csörögnek, Hűlt helye sikít a rögöknek. Arany csillogású remény, Szeretkezett árnyék, és a

Teljes bejegyzés »