Ne táncoltasd az időt
(Haláltánc)
Ne táncoltasd az időt,
az idő nagyobb úr Nálad,
az idő lesz majd gyilkosod,
a bölcsek bármit is magyaráznak.
Fájdalmadat nem olthatja
orvos, terápia vagy sírkereszt,
s míg az idővel játszadoztál,
az Idő járt haláltáncot Teveled.
Táncolt a lány, barna haja szállt a szélben,
élete gondtalan ifjúkorát élte,
szerelmes még nem volt, bár kezét
– anélkül, hogy tudta volna – valaki az anyjától megkérte.
Számára több volt az iskola,
a tudás, mi logikus, s az érzés: a zene, a tánc,
még szentül hitte, hogy létezik igaz szerelem Rómeó és Júlia módra,
és fontos az iskola és a bizonyítvány.
Az Idővel már találkozott,
bár nagyon fel nem ismerte,
szemébe sem kellett nézni,
s táncra a bálban az apja kérte fel.
Táncolt a feleség,
életében férje s gyermeke,
dolgos kezei közt elintézett ügyek,
hosszú munkaidő, s tisztes kereset.
A kötelesség kötelesség,
felelősség mindig van,
a pihenést nem szereti,
a feladat örök körforgást tart.
Az Idő szoros, kimért,
átkulcsolta derekát,
s még a táncot el sem kezdték,
az évben szolidan átmulattak egy-két éjszakát.
Táncolt a nő holdas éjszakán,
vörös fényű hajában virág,
mézszínű szemekről álmodott,
és szerelmes lett egy késő nyári éjszakán.
Imába foglalta vágyait,
az Istent arra kérte,
segítse azt, kit szeret,
s hozzon sok örömöt életébe.
Táncra kérte őt az Idő,
s az Idő ekkor lassú menüett-re járt,
vőlegénynek öltözött,
savószín szemeivel megidézte a halált.
Ne táncoltasd az időt,
az idő nagyobb úr Nálad,
az idő lesz majd gyilkosod,
a bölcsek bármit is magyaráznak.
Fájdalmadat nem olthatja
orvos, terápia vagy sírkereszt,
s míg az idővel játszadozol,
az Idő jár haláltáncot Teveled.
Táncolt az asszony, hajában ezüst csillagok,
Álmaiban táncolt milongát, keringőt, rumbát,
áttáncolt álmában két házasságot, s egy fél életet,
s még be nem futotta az áhított Szent Pál-i pályát.
Aktákon, ügyeken, szép jogi megoldásokon táncolt volna,
meggyőzte volna munkatársait,
de félreállították, s mellőzötté tették,
s helyette kéretlenül mások mondták fel élete történéseit.
Az Idő lassú valcerre váltott,
egy szép hölgyet kísérni s forgatni is kell,
s míg az élete felszínes unalommá változott,
ismerősei azt hitték, előtte tükröt tartani kell.
Táncolt a néne, ősz hajába a Hold jár hálni,
az Idő szemébe húzta kalapját,
ropják a táncot, egymást el nem engedik
s az Idő elkezdte járni saját táncát.
„Ha Te nem engedsz, én sem engedlek el,
elmennék én, de Te nem hagyod,
a zenekar már tust is húzott,
s a csizmám sarka is elkopott”.
Így évődik az Idő és az asszony,
és az idő a végtelen,
a faliórán az inga állítható,
s a homokórán – ha megfordítod – a perc folyvást pereg.
Táncol egy csontváz, koponyáján elszáradt hanga,
az őrült Idő tombol, karjában már idegen asszony karját tartja,
saját idejét mérte a holt asszony,
s az Idő az ő gondolatait olvasta.
Ne táncoltasd az időt,
az idő nagyobb úr Nálad,
az idő lesz majd gyilkosod,
a bölcsek bármit is magyaráznak.
Fájdalmadat nem olthatja
orvos, terápia vagy sírkereszt,
s míg az idővel játszadoztál,
az Idő járt haláltáncot Teveled.
Uram! Sereged földön-égen Néked a legnagyobb,
mielőtt meghalok, küldj el értem jó szándékkal egy papot,
ki mond nem csupán szentenciát, s feladja a kenetet,
de egységbe kovácsol családokat, és egy teljes nemzetet.
S hozz el egy katonát, ki néha megmenti fiát,
s a hon zászlajával egyszer majd betakar,
hogy legyen pihenés egyszer az árnyas lombok alatt,
mikor majd megszűnik az idő…
RosaMaria B. – 2020.
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...