A fohász

Tisza parton, öreg tölgyek alatt

Hol béka felel tücsökszóra,

Kőből épült kápolna mélyén

Napsugár vetül a fohászkodóra.

 

Térden áll már órák óta

Előtte nyárfából hasított kereszt.

Az ajtó előtt két vasmarkos lovag

senkifiát oda bé nem ereszt.

 

„- Eléd hozom lelkem titkait, Uram”

– Mormolják száraz ajkak az imát.

„- Benned élek, s építem országod

Elhozva Mária egyszülött fiát.

 

Mi rosszat tettem a múltban, jól tudod:

Gyakorta förtelmes, aljas dolgokat…

Pedig a szeretet vezérelt akkoron is

Hozzád igazítva az emberi sorsokat!

 

Nyájadba pogány népek ezreit

Odaadó szívvel tereltem,

szétszakíttattam apám testvérét

Miután seregét a sárba tepertem…

 

Szeretlek Krisztus, nagyon szeretlek

Arcodat eltorzítja a fájdalom…

Felépítem szent birodalmad

Ha térdig vérben is kell gázolnom!

 

Emlékszel midőn egy rokonomnak

Fülébe forró ólmot öntettem?

Nem láthatja már a napot, az eget

Mely bársonyosan feszül felettem…

 

A szeretet vezérelt, apostolok szava

És eltöröltem ki az utunkba állt.

Az egyház fejedelmeinek szavára

Belőlem is jámbor, szelíd lélek vált.

 

S amit készülök tenni, Atyám, Uram

A te szent kegyelmedbe ajánlom!

Feledve hány óhitű táltos

Füstölt el az izzó zsaráton…

 

 

 

 

Fogadd hát Isteni szívvel

A szeret e csodás ajándékát!”

Így ért véget a halk ima

Csöndbe burkolva a kápolnát.

 

Felállt a fohászkodó, s felpillantott

Buzgón kétszer keresztet vetett

A nyárfa feszület fojtogató árnya

Arcára sötét jeleket kergetett.

 

A vasrácsos ajtóhoz érve

Lovagok vállára palástot húztak.

Midőn a közelgő est lila árnyai

A Tisza lágy fodraira kúsztak.

 

S ott állt a vért szimatoló sokaság

papok, nemes vitézek tömege…

Kirítt közülük a pusztai úrnak

Kócsagtollas, aranyos fövege.

 

Fehér lován, mint puszták bálványa

Bronzarcán karvalyféle mosoly

– Én szabad ember vagyok király

Te viszont felkent isteni fogoly.

 

Úrnak hiszed magad, István

Pedig papok szolgája vagy, nem több!”

Azzal lógó, kónya bajsza alól

A magyar király lába elé köp.

 

Felmordul a fohászkodó,

A szeretet túlcsordul szívében:

„Ásót ragadjatok!” – üvölti bőszen.

„Földbe vele: asszonyával, elevenen!

 

A keleti óhaza felé révedjen szeme

hol reggelenként tüzet rak a nap.

Tudja meg minden átkozott besenyő

Mire képes a királyi harag!”

 

S miután a göröngyöket elsimítják

Áhítattal veti magára újból a keresztet.

„Érted tettem, Uram, hiszen tudod”

s szőrét felborzolja a krisztusi szeretet.

 

 

 

 

Lovát napnyugatnak fordítja

Az Új, igaz Isten országa felé

A Tisza egyik öreg kőrise

Fekete keresztet rajzol lába elé.

 

Ellovagol, hátra sem néz:

Megcselekedte, mit kért tőle az Úr!

Szívében megpendül a szeretet hangja

Mint vándor igric kobzán a húr…

Osztrogonácz Miklós
Author: Osztrogonácz Miklós

Osztrogonácz Miklós az Irodalmi Rádió szerzője. Osztrogonácz Miklós vagyok. 1977-ben születtem Baján, jelenleg is itt élek. Alapjában véve prózában alkotok, idén jelent meg első regényem, ami egy trilógia nyitódarabja. A címe: Ösvények. Nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Nemzet is leközölt róla egy recenziót, ráadásul úgy, hogy sehová sem vagyok elkötelezve pártpolitikailag. Önálló lírai kötetem még nincsen, de verseimet többen, többször felhasználták már zenei, filmművészeti alkotásokhoz. Én írtam a „Szent László nyomában, Erdélyben” című dokumentumfilm nyitó- és záróénekének versbetétét. Ezen felül rákerültem más hangzóanyagokra is, a Misztrál Együttes tagjai szívesen nyúlnak verseimhez. A Magyar Bajvívó Szövetség indulóját is én írtam. Témám többnyire a magyar történelem, de szívesen írok személyes hangvételű verseket is. Számos felkérésem akad, amiért hálás vagyok. Szoros kapcsolat fűz a Baja környéki erdőkhöz, a Gemenchez, illetve az itt folyó Dunához. Műveimben visszatérő motívum a természetközeliség, az ember és környezetének kapcsolata. Ezen felül a magyar középkor és kora újkor szerelmese vagyok. Egy iskolában dolgozom könyvtárosként, emellett késeket köszörülök. Jelenleg jegyben járok párommal.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »

ÉGI SZIVÁRVÁNY

Hol eső után felragyog a Nap, Az eltűnő felhő fátyla alatt, Mint egy királyi trón jelenik meg, A szivárvány gyémánt fényeiben.   Félkörívben ragyog az

Teljes bejegyzés »

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »

Kyrie eleison

Kyrie eleison Kyrie eleison Uram irgalmazz, irgalmazz a ma emberének Mert nem tudják, mit cselekedének,cselekedének Felforgatják a világot, , megverte őket az átok A sátán

Teljes bejegyzés »