A szabad pásztor legendája

Sem az ég alatt, sem a föld felett boldogabb ember nem volt nála:

reggelenként hangosan fütyülve hajtotta ki a nyájat a szélfútta határba

 

Tavasszal záporokat kémlelt, nyáron a magasban kerengő’ gólyát leste

nem szomorkodott, ha jött az ősz, s elringatta a hosszúra nyúló téli este

 

Gyakorta az ég alatt szállásolt: párnája egy kedves birka gyapja’ volt

kutyáival kékezüst’ éjeken is a csillaghímes mindenség alatt barangolt

 

Régi nemzetséghez tartozott, akárcsak atyái: szabad pásztorként élt

a nap, a hold volt istene, s fejet hajtott, ha a nádasban kósza szél kélt

 

Nem fogott akkor sem gyanút, mikor a pusztában förgeteg kerekedett

s az országban két testvér a kapzsi, emberrontó hatalomért verekedett

 

Mesélték: egyikük olyan volt, mint ő: pusztai ősök előtt tisztelgett

A másik egy szomorú, keresztes Istent imádott, kinek neve: szeretet

 

Fütyült ő az urakra, a határban bolyongott kutyáival és a kövér, fodros nyájjal

Így történt, hogy estére vasba bújt emberek vették körbe acsargó, éhes szájjal

 

A kutyákat leölték, a juhokat elhajtották, neki eltörték hátát és derekát

Napokig feküdt étlen-szomjan, csoda, hogy nagy nehezen végül két lábra állt

 

Görnyedt koloncként járta a pusztát, a gyermekek kinevették, úgy hívták: bolond

De az idősek szemében is csak kicsinyes, lesajnáló, olykor gúnyos szánalom honolt

 

Azonban egy dolgot nem felejtett el: kacagni… nevetett, egyre csak nevetett

Hisz továbbra is a szeretett nyájjal: kedves-fodros báránykáival lehetett

 

Az égre nézett, mind ott voltak: fehér gyapjasan legelték az azúrkék égboltot

S ő csak leste őket gyermeki szemmel, mosolygott, szívében oly boldog volt

 

A napban magát látta: subája aranygyapjú, kutyája borzas, fekete viharfelhő

Terelgette magasban égi nyáját, fittyet hányva rá, hogy az éjszaka egyszer csak eljő’

 

Most is ott van, künn a pusztán, hol végtelen kék bársonykárpit az ég

Szeme csillag, haja szellő, sóhaja könnyed, mint az esőillatú tavaszi lég

 

Kék éjeken hallhatjátok: nevetésére felel tavaszkor a dalos sárgarigó

S ha füttyent olykor, válaszul felnyerít egy csillagszemű, kedves aranycsikó

 

(2020 december)

Osztrogonácz Miklós
Author: Osztrogonácz Miklós

Osztrogonácz Miklós az Irodalmi Rádió szerzője. Osztrogonácz Miklós vagyok. 1977-ben születtem Baján, jelenleg is itt élek. Alapjában véve prózában alkotok, idén jelent meg első regényem, ami egy trilógia nyitódarabja. A címe: Ösvények. Nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Nemzet is leközölt róla egy recenziót, ráadásul úgy, hogy sehová sem vagyok elkötelezve pártpolitikailag. Önálló lírai kötetem még nincsen, de verseimet többen, többször felhasználták már zenei, filmművészeti alkotásokhoz. Én írtam a „Szent László nyomában, Erdélyben” című dokumentumfilm nyitó- és záróénekének versbetétét. Ezen felül rákerültem más hangzóanyagokra is, a Misztrál Együttes tagjai szívesen nyúlnak verseimhez. A Magyar Bajvívó Szövetség indulóját is én írtam. Témám többnyire a magyar történelem, de szívesen írok személyes hangvételű verseket is. Számos felkérésem akad, amiért hálás vagyok. Szoros kapcsolat fűz a Baja környéki erdőkhöz, a Gemenchez, illetve az itt folyó Dunához. Műveimben visszatérő motívum a természetközeliség, az ember és környezetének kapcsolata. Ezen felül a magyar középkor és kora újkor szerelmese vagyok. Egy iskolában dolgozom könyvtárosként, emellett késeket köszörülök. Jelenleg jegyben járok párommal.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »