Ha nem vagy velem, szürke a világ,
nem süt már a nap, deresek a fák.
Hűvös a szél és hideg az óceán,
megdermed a lelkem, csak kereslek némán.
Botorkál a lábam, sötétben kószálok,
keresek egy álmot, de csak bút találok.
Fázom a hidegben, elveszett vagyok,
nem találom helyem, mert magányos vagyok.
A remény éltet csak, de türelmesen várok,
mert hiszem, hogy az utunk közös e világon.
Néha távolodunk, egymást nem is látjuk,
de tudjuk, hogy a másik sóvárog utánunk.
Aztán egy szép napon kiderül az ég,
egymásra mosolygunk s minden szép, mint rég.
Megfogod a kezemet szorosan, bíztatón,
együtt megyünk tovább nem is kell eskü szó.
De ha nem így lenne, a világ úgy is forog,
az idő elmossa a felleget és gondot.
Megmarad pár emlék s majd arra gondolok,
célja volt annak, hogy utunk találkozott.
Több lettem és jobb s bár keserű a lecke,
minden perc megérte, de elmúlt örökre.
Felemelem fejem s meglátom a napot
és a világ újra verőfényben ragyog.
Tudok mosolyogni, nevetni, szeretni,
új álmot álmodni és azt megkeresni.
Mert megtalálom végül az igazi párom,
aki egy lesz velem s boldog lesz világom.
Author: Beck Emese
Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...
