Első ecloga

Ó, hova lettek a vígszavu termek, a gondtalan éden,
Hajnalig érő bősz danolások, a mézizü bor?
Nagy filozófusokat megidézve kupával a kézben
Ostoba fejjel hittük: örökké tart ez a kor.

S most vad háboru irtja a jámbor pásztori népet,
Jőni se mernek elő levegőtlen, szűk oduból,
Maszkot hordanak imhol e tétova, néma szinészek,
S nem zeng munkadaluk sem a távoli kertek alól.

Rab vagyok én is e gondteli, sűrű, néma magányban,
Lantomon ecloga, himnusz, bús epigramma se szól,
Otthon ülök magam is, mint tolvaj a szűk kalodában,
S várom: a felleges égbolt tisztul-e már valahol…

2020. április-május

Fogarasy Attila
Author: Fogarasy Attila

Fogarasy Attila az Irodalmi Rádió szerzője. 1957-ben születtem Budapesten. Értelmiségi családból származom, édesanyám könyvtáros, édesapám tanár, könyvtáros és helytörténész volt. Általános és középiskolába Pilisvörösvárott jártam. 1980-ban szereztem oklevelet a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. Végzettségem: magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanár és könyvtáros. 40 éven át dolgoztam tanárként és könyvtárosként. 2022-ben megyek nyugdíjba. Jelenleg felmentési időmet töltöm. Újságírással, újság- és könyvszerkesztéssel a rendszerváltás óta foglalkozom. Szerkesztője voltam a Szentiváni Újságnak, a Vörösvári Újságnak, a Magyar Sportlövésznek és a Természetbarát Híradónak. 1993-ban OPUS néven regionális irodalmi-kulturális folyóiratot jelentettem meg Pilisvörösváron és környékén. Az elmúlt 30 évben 30 könyv írásában, szerkesztésében és nyomdai előkészítésében vettem részt. Ezek nagyrészt Pilisvörösvárról és Pilisszentivánról szóló honismereti, helytörténeti kiadványok és iskolai évkönyvek. 2008-ban indítottam el az „Otthon a világban” című honismereti könyvsorozatot. Jelenleg a sorozat 10. kötetét szerkesztem „A Pilisi-medence bányászata” címmel. Újság- és könyvszerkesztői tevékenységemért 2015-ben „Pilisvörösvárért” emlékéremmel tüntettek ki. Alapító tagja vagyok a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesületnek, vezetője a Pilisvörösvári Honismereti Klubnak, tiszteletbeli tagja a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttesnek. Verseket gyerekkorom óta írok. Költőként rendszeresen szerepelek a nagyobb városi ünnepségeken. A legtöbb versciklusom, verseskötetem csak online olvasható. Ezek a következők: Bölcsőnk és sírunk, Magyarország (2013) Ötsorosok Magyarország egykori vármegyéire Képek és haikuk (2014) Haikuk Imre...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »