Ének a szavakról

Szívem dobbanása,
Lelkem sóhajtása
Sok kiejtett szavam.
Tónak csobbanása,
Erdőnek zúgása
Tanítja ajakam.

Bölcsőmnél már vártak,
Szegődve szolgának
Segítették utam.
Anyám hangján szóltak,
Neveltek és óvtak,
Ne fájhasson fogam.

Botladozó nyelvvel
Őket keresgettem
Mesés gyerekkorban,
Mondatokba szedtem,
El is rendezgettem
Választékkal sorban.

Új és új dolgokra
Ráillettek sorra:
Kinyílott a világ.
Csalfa csalán csípett,
S várva már a rímet
Lilult orgonaág.

Szentjánosbogárnak
Szóltam, s a homálynak
Fénysugárral támadt,
Hangyákat betűztem,
Darazsat elűztem,
S fullánk marta számat.

Nevet kaptak álmok,
Káromlást az átok,
Ittam bort, s tivornyát
Tartott olykor-olykor
A sok részeg bocskor,
S jó volt pökni csúnyát.

Istenhez is szóltam,
Buzgón zsoltároztam,
Tudván, hogy szóm hamis,
Féltem és bánkódtam,
Ha majd kitudódtam,
Fog szeretni úgy is?

S jött a nagy szerelem,
S mi egy szó volt nekem,
Szótár lett: Ámoré.
Mire kitanultam,
Hatvanéves múltam:
A mámor másoké.

Oktató is voltam,
Bölcs szavakat szóltam,
S mert világunk olcsó,
Szükség van a jóra:
Ébredj a valóra,
Bölcső az s koporsó!

Öregedvén érzem,
Ritkul lélegzésem,
Éjek nehezülnek,
S mindig csak remélem,
A hajnalt megérem,
Rajtam évek ülnek.

Ám míg jó levegőt
Kapok, s kellő erőt,
Hogy szavammal éljek,
Minden cseprő időt,
Percet és esztendőt
Kell végigbeszéljek.

Nyelvem, te gyönyörű,
Boldog és keserű,
Lelkem kincsesháza,
Esküvői gyűrű,
Telérektől sűrű,
Ércben gazdag bánya.

Erdőzúgás, szellő,
Tapasz, mindig kellő,
Vigasztalás, bánat,
Napsugár és felhő,
Patyolat és szeplő,
Erény és alázat.

Anyanyelv, te jóság,
Álom és valóság,
Tetteimben ihlet,
Állítsd meg az órát,
Pihenjetek, Hórák,
Hadd szóljak még itt, lent…

 

 

Fogarasy Attila
Author: Fogarasy Attila

Fogarasy Attila az Irodalmi Rádió szerzője. 1957-ben születtem Budapesten. Értelmiségi családból származom, édesanyám könyvtáros, édesapám tanár, könyvtáros és helytörténész volt. Általános és középiskolába Pilisvörösvárott jártam. 1980-ban szereztem oklevelet a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. Végzettségem: magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanár és könyvtáros. 40 éven át dolgoztam tanárként és könyvtárosként. 2022-ben megyek nyugdíjba. Jelenleg felmentési időmet töltöm. Újságírással, újság- és könyvszerkesztéssel a rendszerváltás óta foglalkozom. Szerkesztője voltam a Szentiváni Újságnak, a Vörösvári Újságnak, a Magyar Sportlövésznek és a Természetbarát Híradónak. 1993-ban OPUS néven regionális irodalmi-kulturális folyóiratot jelentettem meg Pilisvörösváron és környékén. Az elmúlt 30 évben 30 könyv írásában, szerkesztésében és nyomdai előkészítésében vettem részt. Ezek nagyrészt Pilisvörösvárról és Pilisszentivánról szóló honismereti, helytörténeti kiadványok és iskolai évkönyvek. 2008-ban indítottam el az „Otthon a világban” című honismereti könyvsorozatot. Jelenleg a sorozat 10. kötetét szerkesztem „A Pilisi-medence bányászata” címmel. Újság- és könyvszerkesztői tevékenységemért 2015-ben „Pilisvörösvárért” emlékéremmel tüntettek ki. Alapító tagja vagyok a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesületnek, vezetője a Pilisvörösvári Honismereti Klubnak, tiszteletbeli tagja a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttesnek. Verseket gyerekkorom óta írok. Költőként rendszeresen szerepelek a nagyobb városi ünnepségeken. A legtöbb versciklusom, verseskötetem csak online olvasható. Ezek a következők: Bölcsőnk és sírunk, Magyarország (2013) Ötsorosok Magyarország egykori vármegyéire Képek és haikuk (2014) Haikuk Imre...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »