Hetedik ecloga

Költő:

Adjon a nagy Jupiter neked áldott, dús legelőket!
Mondd, mért bánatos arcod, gyászolsz tán valakit?
Homlokodon mért gyűjtöd a mély vágásu redőket,
Mint kit a Hádész mélye örökké nyugtalanít?

Pásztor:

Bár odalettek az ifjui évek, a boldog aranykor,
Nem magamat siratom, hanem isteni Arkadiát,
Népem erős, csodaszép országát, azt, ami egykor
Porba alázta a nagy birodalmak büszke hadát.

Ám száz éve egy háboru szétdarabolta e földet,
Azt, amit ősök vérén szerzett hajdan a nép,
Barbár, vad hadak asszonyt, férfit, gyermeket öltek,
Rettentő csata volt, de a béke nagyobb vereség.

Csonka azóta az ország, szétszakitott, megalázott,
Mind odalettek a bércek, a völgyek, a sok palota,
Bányák, fenyvesek, égig elérő csúcsok; sose vágyott
Más tájékra a nép, kinek ez lehetett a hona.

Pont száz éve, hogy eltagadott ez a nemzet,
Balsors sújtja le, tenfia bántja, a cenkek ütik,
Egyre fogyunk, alig értik a hajdani szép anyanyelvet,
Gyermekeink idegen nép mondatait betüzik.

Költő:

Hagyd el, öreg, minek elmélkedni e múltbeli dolgon?
Nézd, hogy hízik a fű, süt a nap, legelészik a nyáj,
Nem kell sírni, epedni, a bánatot szítani folyton,
Élj csak a fényben, a mában: a múlt a homály!

Pásztor:

Tán a tavasz mind összes eszed elvette, te ifjú?
Elvesztette az isteni mércét mostan a józan itész?
Tudhatod azt, hogy a torzsból nőhet mindig a sarjú:
Hogyha a múltadat eldobod, úgy a jövőd vele vész.

2020. május

 

Fogarasy Attila
Author: Fogarasy Attila

Fogarasy Attila az Irodalmi Rádió szerzője. 1957-ben születtem Budapesten. Értelmiségi családból származom, édesanyám könyvtáros, édesapám tanár, könyvtáros és helytörténész volt. Általános és középiskolába Pilisvörösvárott jártam. 1980-ban szereztem oklevelet a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. Végzettségem: magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanár és könyvtáros. 40 éven át dolgoztam tanárként és könyvtárosként. 2022-ben megyek nyugdíjba. Jelenleg felmentési időmet töltöm. Újságírással, újság- és könyvszerkesztéssel a rendszerváltás óta foglalkozom. Szerkesztője voltam a Szentiváni Újságnak, a Vörösvári Újságnak, a Magyar Sportlövésznek és a Természetbarát Híradónak. 1993-ban OPUS néven regionális irodalmi-kulturális folyóiratot jelentettem meg Pilisvörösváron és környékén. Az elmúlt 30 évben 30 könyv írásában, szerkesztésében és nyomdai előkészítésében vettem részt. Ezek nagyrészt Pilisvörösvárról és Pilisszentivánról szóló honismereti, helytörténeti kiadványok és iskolai évkönyvek. 2008-ban indítottam el az „Otthon a világban” című honismereti könyvsorozatot. Jelenleg a sorozat 10. kötetét szerkesztem „A Pilisi-medence bányászata” címmel. Újság- és könyvszerkesztői tevékenységemért 2015-ben „Pilisvörösvárért” emlékéremmel tüntettek ki. Alapító tagja vagyok a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesületnek, vezetője a Pilisvörösvári Honismereti Klubnak, tiszteletbeli tagja a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttesnek. Verseket gyerekkorom óta írok. Költőként rendszeresen szerepelek a nagyobb városi ünnepségeken. A legtöbb versciklusom, verseskötetem csak online olvasható. Ezek a következők: Bölcsőnk és sírunk, Magyarország (2013) Ötsorosok Magyarország egykori vármegyéire Képek és haikuk (2014) Haikuk Imre...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legszebb Asszony csókja

A legszebb s legcsókosabb Asszony Szép vérvörös ajka csókoljon ajkon. Mandula szemeiben lássam magam, Elmúlásig diadalmasan.   Omoljanak magány- tornyos kupolák, Vörös – szirom egykori

Teljes bejegyzés »

Szépülő haragod

Minden sírásod szépülő mása Maradt emlékeim tört varázsa. S mosolyod büszke álma vigyázza.                                                                 Oly jó volt forrón ölelni Téged, Óvni mindig büszke közelséged,

Teljes bejegyzés »

A legcsodásabb kincsem

Mosolyodban ragyogni lássam, A legszebb szerelmedben szemeid, S szívem legmélyére már elássam.   Jöttem, mindenem volt a nincsen. Taszítva, űzötten tértem hozzád, S Mindenem a

Teljes bejegyzés »

Örök varázsod

Varázsod, szép varázslat, Magad bennem meglássad. Vörös ajkaid csókja, Életem monológja.   Perceid perceimben Körforgás ereimben. Szemeiddel látom én, Bohém magam oly büszkén.   Kezeiddel

Teljes bejegyzés »

Egy februári estén

Esti holdvilágos zivatarban, Könnyeidben ázott arcom, A legszebb csóktalan napon.   Csillagok, riadt szemű gyermekek. Nehéz felhők ölén süppedt, Vágy szavunk dühe elcsüggedt.   Múltunkban

Teljes bejegyzés »

Az Élet – gálya evezőse

Homlokomon az Élet csókja, Szemeimben akarat máglya, Lobban bele az éjszakába. Hajnalom szebben beragyogja.   Vörös éjben, dübörgő éjben, Pislognak hallgatag csillagok. S a táj

Teljes bejegyzés »