Pogánnyal küzd a vitézlő rend
S végbeliek Jézusimádó hada
Lest vetnek ők berek sűrűjén
S ha földet renget a sok pata
Kerekedik dicsőséges csata
Gyors paripákkal száguldanak
Tölgykoszorúzta őszi kaszálón
Felfutnak kies kárpáti bércre
Verekednek fagyzugos hágón
Vad sólymokként, bosszúállón
Szemükben ős-napkelet csillaga
Szívükben magyarok szelíd Istene
Lelkükben bátor reménykedés
S a végbeli lét fájó mindene’
Mi harc után nagy csendre intene
Szeretik a jó bort, kedves lantszót
Szablyák közt táncolnak vigadva
Hol a bástyán nagy erőkkel küzdvén
Hol bajtársat magányosan siratva
Örök vitézi létre hivatva
Tudják egy hajnalon eljő’ a vég
Véres palánkon, dúló nagy csatában
Másként nem halhat végbeli harcos
S mit megharcolt az élet tűnő nyarában
Fennmarad egy kobzos dalában
Author: Osztrogonácz Miklós
Osztrogonácz Miklós az Irodalmi Rádió szerzője. Osztrogonácz Miklós vagyok. 1977-ben születtem Baján, jelenleg is itt élek. Alapjában véve prózában alkotok, idén jelent meg első regényem, ami egy trilógia nyitódarabja. A címe: Ösvények. Nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Nemzet is leközölt róla egy recenziót, ráadásul úgy, hogy sehová sem vagyok elkötelezve pártpolitikailag. Önálló lírai kötetem még nincsen, de verseimet többen, többször felhasználták már zenei, filmművészeti alkotásokhoz. Én írtam a „Szent László nyomában, Erdélyben” című dokumentumfilm nyitó- és záróénekének versbetétét. Ezen felül rákerültem más hangzóanyagokra is, a Misztrál Együttes tagjai szívesen nyúlnak verseimhez. A Magyar Bajvívó Szövetség indulóját is én írtam. Témám többnyire a magyar történelem, de szívesen írok személyes hangvételű verseket is. Számos felkérésem akad, amiért hálás vagyok. Szoros kapcsolat fűz a Baja környéki erdőkhöz, a Gemenchez, illetve az itt folyó Dunához. Műveimben visszatérő motívum a természetközeliség, az ember és környezetének kapcsolata. Ezen felül a magyar középkor és kora újkor szerelmese vagyok. Egy iskolában dolgozom könyvtárosként, emellett késeket köszörülök. Jelenleg jegyben járok párommal.