Sokhúrú cimbalom,
Csikóbőr kulacsom,
Fársángi dámák tompora.
Eldobott keszkenő,
Leégett háztető,
Hordónak sok kifolyt bora.
Cétus és nagyerdő,
Erő és eredő,
Professzorok zordon sora.
Helikon szüzei,
Szerelem tüzei,
Lillának tündérszép mosolya.
Hatalmas szerelem,
Emésztő gyötrelem,
Bájoló trillák kies hona.
Pajkos és zokogó,
Játszi a rokokó,
Szoknyákkal suhogó szoba.
Pozsonyi diéta,
Versekből piéta,
Disztichonból vacsora.
Egy cúgos temetés,
Életnek oly kevés,
Halott költőknek otthona.
A hatalmas szerelembe
Belehalsz, Vitéz Mihály,
Nem lehet írja sebednek
Gyönyörű kis tulipán.
Ezer ambrózia csókkal
Nem fizet verseidért,
Ajkai harmatozása
Csapda csak: csalfa remény.
Rímekkel telelőtt
Vasárnap délelőtt,
Kezem ügyében csutora.
Csordul az érzelem,
Vagy csak úgy képzelem,
Dunnába fojtott hahota.
Komárom elveszett,
Hiába bor, szeszek,
Lillámé nem leszek soha.
Nincsen egy krajcárom,
Sehol jó állásom,
Ó, szegény tollas ostoba!
Poeta doctusok
Karéja így zokog,
Fusson, akinek nincs bora.
Sorba most, jambusok,
Nem leszünk oly búsak,
Peregjen hát a sok mora!
Soványan, betegen,
Kivetve ridegen,
Versek remegve rótt sora.
Ha köpni, sírni kell,
Akárhogy: írni kell!
Lesz majd költőnek jobb kora.
//: A hatalmas szerelembe
Belehalsz, Vitéz Mihály,
Nem lehet írja sebednek
Gyönyörű kis tulipán.
Ezer ambrózia csókkal
Nem fizet verseidért,
Ajkai harmatozása
Csapda csak: csalfa remény. :/
Author: Fogarasy Attila
Fogarasy Attila az Irodalmi Rádió szerzője. 1957-ben születtem Budapesten. Értelmiségi családból származom, édesanyám könyvtáros, édesapám tanár, könyvtáros és helytörténész volt. Általános és középiskolába Pilisvörösvárott jártam. 1980-ban szereztem oklevelet a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. Végzettségem: magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanár és könyvtáros. 40 éven át dolgoztam tanárként és könyvtárosként. 2022-ben megyek nyugdíjba. Jelenleg felmentési időmet töltöm. Újságírással, újság- és könyvszerkesztéssel a rendszerváltás óta foglalkozom. Szerkesztője voltam a Szentiváni Újságnak, a Vörösvári Újságnak, a Magyar Sportlövésznek és a Természetbarát Híradónak. 1993-ban OPUS néven regionális irodalmi-kulturális folyóiratot jelentettem meg Pilisvörösváron és környékén. Az elmúlt 30 évben 30 könyv írásában, szerkesztésében és nyomdai előkészítésében vettem részt. Ezek nagyrészt Pilisvörösvárról és Pilisszentivánról szóló honismereti, helytörténeti kiadványok és iskolai évkönyvek. 2008-ban indítottam el az „Otthon a világban” című honismereti könyvsorozatot. Jelenleg a sorozat 10. kötetét szerkesztem „A Pilisi-medence bányászata” címmel. Újság- és könyvszerkesztői tevékenységemért 2015-ben „Pilisvörösvárért” emlékéremmel tüntettek ki. Alapító tagja vagyok a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesületnek, vezetője a Pilisvörösvári Honismereti Klubnak, tiszteletbeli tagja a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttesnek. Verseket gyerekkorom óta írok. Költőként rendszeresen szerepelek a nagyobb városi ünnepségeken. A legtöbb versciklusom, verseskötetem csak online olvasható. Ezek a következők: Bölcsőnk és sírunk, Magyarország (2013) Ötsorosok Magyarország egykori vármegyéire Képek és haikuk (2014) Haikuk Imre...