Rózsa Iván: Korszerű, vagyis embertelen?!
Óbor
Az igaz ember idős korára bölccsé válik: beérik, mint a jó bor.
Régimódiság
Mi ragaszkodunk a nagymama ónémet és paraszt bútoraihoz, nem is cseréljük le őket modernekre!
Ritkán
A gyors meggazdagodás mindig gyanús; ritkán rejlik mögötte valódi teljesítmény.
Skizofrénia
Paranoid politikusokhoz ragaszkodni „csakazértis”; illetve csak azért, mert rájuk szavazott valaki, és nem ismeri el, hogy tévedett: már nem is paranoia, hanem skizofrénia!
Diktátorok
A diktátorok nem szeretik az önálló gondolkodásra képes egyedeket. Nehezebb őket kezelni, terelni, mint az agymosott birka tömeget. A diktátorok csak a náluk butábbakat tűrik meg maguk mellett.
A bunkók földjén…
A bunkók főbunkója a bunkókirály. Neki az érdeke egyszerűen az, hogy mindenki butuljon el; így maradhat meg a hatalma. Aki pedig nem áll be a sorba, vagy különbözik a szürke masszától; hát az útjában áll, és el akarja tiporni.
Így élünk…
Így éldegélünk hát mi most Hunniában… Hunnia földjén tobzódik manapság a giccs, a talmi tisztelete, helyesebben feltétel nélküli elfogadása, az ülepnyalás, a bálványimádás, a rongyrázás, az urizálás – ám az „urak” korántsem úriemberek, mint a régi idők urai. De ettől függetlenül még mindig büszke vagyok arra, hogy magyarnak vallhatom magam, és nem magyar érzelmekkel csupán üzletelő, született bunkónak!
Árfolyam
Minden művésznek megvan a maga árfolyama, amennyiért megveheti a hatalom. De az igazi művész független, és sohasem adja el magát!
Múlt
Voltak, akik a múltban végképp el akarták törölni a múltat. Nem sikerült nekik. Most tanítványaik újra próbálkoznak ezzel, csak más ideológiai köntösben. Igen, vannak „antikommunista” bolsevikok is!
Magyar Rádió
A Magyar Rádió végképp kiköltözik a régi, patinás Bródy Sándor utcai, illetve Pollack Mihály téri helyéről az MTVA Kunigunda útjai székházába. Augusztus végéig látogatható még a Magyar Rádió Márványterme, melynek koncertjeit rendszeresen leadta a Bartók Rádió. Szeptember elejétől a Rádió égisze alatt már csak a harmadik kerületben hallgathatunk kamarakoncerteket; igaz, ingyenesen, „csak” előzetesen regisztrálni „kell” ezekre. Új, korszerű koncertterem várja a komolyzenét kedvelőket – hallom többször is, a Bartók Rádiót hallgatván. (Mert mi mást is hallgatnék ebben az agyonpolitizált világban…) Csakhogy a Márványterem hangulata annyira egyedi volt, hogy pótolhatatlan. Csakhogy a 6-os Stúdió akusztikája olyan kivételes volt. Mi lesz a sorsuk? Az új tulajdonos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mit kezd majd például a Márványteremmel? Az átalakítások, átépítések után lesznek itt, ahogyan eddig, nyilvános koncertek, melyekre bárki, egyszerű halandó is, vehet jegyet? Vagy csak reprezentációs célokra, zártkörű rendezvényekre használják majd? Talán a külvárosi új, korszerű hangversenyterem akusztikája is rendkívüli (lesz), csak manapság, a kütyük uralta világunkban minden annyira, de annyira korszerű, „csak” éppen az emberi hiányzik belőle. És korunkra éppen az embertelenség jellemző; ez lenne a korszerűség?! Én mindenesetre pár napja elbúcsúztam számos felejthetetlen koncert helyszínétől, a Magyar Rádió Márványtermétől. Ahogy korábban búcsút vettem Richard Wagner Parsifaljának hagyományos, klasszikus rendezésű, húsvéti előadásaitól, kíváncsian várom azért az új Parsifal tavaszi bemutatóját, vagy például a Petőfi Csarnoktól, vagy teszem azt a Budai Várnegyed egyik hangulatos utcájától, ahol szívesen sétálgattam… Szűkül az életterünk? Vagy csak pár száz, legfeljebb pár ezer embernek jelent ez gondot?
Budakalász, 2021. augusztus 26-27.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
