Elhűlő időnek
hangtalan erdején,
elveszett virágok
zöldbársony mezején,
által botorkálunk
fényesség ösvényén.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.
Melegnek, hidegnek
égnek és a földnek,
halhatatlanságnak
zöldszín keveréke,
út szélén kuporog
reménnyel és hittel.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.
Fenn, ott a zöld kékje
Mária köpenye,
gyógyító ereje
borítja lelkünket,
békés a pihenés
angyalok ölében.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.
Utolsó lépteink
emlékek könnyei,
cseppekké porladó
érzelem darabok,
örökfény sugarán
a lét világlik ránk.
Fáknak lombjai közt
dalol már a madár.
A Tóth Zoltán: Életút című festményének hatására írt versem
https://www.facebook.com/photo/?fbid=3332781856785066&set=gm.3479991245353920
Author: V. Darabos Klára
V. Darabos Klára az Irodalmi Rádió szerzője. Szigetváron születtem, itt is élünk a családommal. 1983-ban Kaposváron szereztem tanítói diplomát, majd egy közeli falucskában kezdtem meg a tanítást. A mai napig is itt tanítok. A család, tanítás és az írás mellett szeretek festeni, kézműveskedni. Gyerekként olyan családban nőttem fel, ahol a könyv mindig nagy „értéknek” számított. Szüleimnek, nagyszüleimnek köszönhetem, hogy az irodalom lassan a mindennapjaim része lett. Tanítóként is sokat foglalkoztam vele. Szívesen írogattam, elsősorban csak a magam kedvtelésére. Első írásom az Irodalmi Rádió pályázatának köszönhetően jelent meg a Pedagógus költők, írók antológiája című könyvben. Ez adott még nagyobb lendületet az íráshoz. Írásaim megjelentek már online irodalmi oldalakon és nyomtatott formában is. Az írás számomra szórakoztató kikapcsolódás, egy újrateremtett sajátságos világ. Müller Péter sorait idézném: „Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.” - és minden írás egy megélt emlék, melyet mások és a magam örömére írok.
