Fény útján

Elhűlő időnek
hangtalan erdején,
elveszett virágok
zöldbársony mezején,
által botorkálunk
fényesség ösvényén.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.

Melegnek, hidegnek
égnek és a földnek,
halhatatlanságnak
zöldszín keveréke,
út szélén kuporog
reménnyel és hittel.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.

Fenn, ott a zöld kékje
Mária köpenye,
gyógyító ereje
borítja lelkünket,
békés a pihenés
angyalok ölében.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.

Utolsó lépteink
emlékek könnyei,
cseppekké porladó
érzelem darabok,
örökfény sugarán
a lét világlik ránk.
Fáknak lombjai közt
dalol már a madár.

A Tóth Zoltán: Életút című festményének hatására írt versem

https://www.facebook.com/photo/?fbid=3332781856785066&set=gm.3479991245353920

 

V. Darabos Klára
Author: V. Darabos Klára

V. Darabos Klára az Irodalmi Rádió szerzője. Szigetváron születtem, itt is élünk a családommal. 1983-ban Kaposváron szereztem tanítói diplomát, majd egy közeli falucskában kezdtem meg a tanítást. A mai napig is itt tanítok. A család, tanítás és az írás mellett szeretek festeni, kézműveskedni. Gyerekként olyan családban nőttem fel, ahol a könyv mindig nagy „értéknek” számított. Szüleimnek, nagyszüleimnek köszönhetem, hogy az irodalom lassan a mindennapjaim része lett. Tanítóként is sokat foglalkoztam vele. Szívesen írogattam, elsősorban csak a magam kedvtelésére. Első írásom az Irodalmi Rádió pályázatának köszönhetően jelent meg a Pedagógus költők, írók antológiája című könyvben. Ez adott még nagyobb lendületet az íráshoz. Írásaim megjelentek már online irodalmi oldalakon és nyomtatott formában is. Az írás számomra szórakoztató kikapcsolódás, egy újrateremtett sajátságos világ. Müller Péter sorait idézném: „Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.” - és minden írás egy megélt emlék, melyet mások és a magam örömére írok.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doktor bácsi

Doktor bácsi   Doktor bácsi gyere gyorsan, Hogy elmondjam fáj a torkom,, Varázsolj hát nekem mesét, Gyógyítsa meg nép gyermekét!   Adjál nekem útmutatást, Miként

Teljes bejegyzés »

Mièrt hangtalan

Miért hangtalan, miért csak szemeddel mondod, nem jó ez így, Már réges-rég nem azt csináljuk, amit szeretnénk. Átverjük magukat, hogy ez csak ideiglenes. Minden mi

Teljes bejegyzés »

BÉKE

BÉKE Belenézek a tükörbe ha mosoly néz vissza a lelkembe Édes álomba szenderít tündérvilágba elrepít Keresem a boldogság kútját szomjam oltva békémet meglelhetem Elérhetem s

Teljes bejegyzés »

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »