Néha kevés a fáradozás,
az élet egy nagy várakozás.
Várni a napot, a sugarat,
a bimbót, melyből a rügy fakad.
Várni a holdat, az éjszakát
s aztán meg újra a tél havát.
Várni az életet, mikor jön,
várni az órát, ha elköszön.
Várni a gyermeket, boldogan,
várják amíg felnő, oly sokan.
Várni a szerelmet, csak várni,
egy igazi társat találni.
Izgalom, félelem, szeretet,
bennünk annyi érzés kevereg.
Mégis várunk, a jót remélve,
és türelemmel fáradozunk,
amíg szól a szívünk zenéje.
Author: Balogh-Tóth Benigna
Balogh-Tóth Benigna az Irodalmi Rádió szerzője. Balogh-Tóth Benignának hívnak. Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az Irodalmi Rádiónak, nagy öröm és megtiszteltetés a számomra, hogy közzé tehetem az írásaimat. Az írás szeretete már általános iskolában előjött nálam, mindig szerettem fogalmazni. Körülbelül 1 évvel ezelőtt kezdtem versírással foglalkozni. Megnyugtat, kikapcsol, feltölt. Talán ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni az én kis hobbimat. Az, hogy most eljut egy nagyobb olvasóközönséghez, még több lendületet ad a folytatáshoz. Szeretettel köszöntök hát mindenkit a blogomon, kellemes időtöltést kívánok!
4 válasz
Igen, a remény mindvégig velünk marad.
Gratulálok versedhez, szeretettel: Klári
Igen, a remény az amely mindvégig velünk marad.
Szeretettel gratulálok versedhez: Klári
Köszönöm szépen, kedves Klári!
Nagyon szép köszönöm!