Vakszik
Vakítón fénylő szikes föld vagy, tudod,
hófehéren tükrözöd vissza a napot,
káprázatos sziporkád szemet gyönyörködtet,
de délibáb csak mindez, mi a pusztában dereng.
Mert a fénylő, patyolat felszín termőföldet nem rejt,
ki mélyre ás, tiszta, édes vizet egy cseppnyit se lel.
Burgundi rózsa, írisz, jácint benned nem terem,
azáleát, szép százszorszépet magadból kiveted,
fehér liliomjaid is elfonnyadtak rég,
mert önzőn s kevélyen sugárzó Napként élsz.
Kiégettél magadból minden virágot,
mert csupasz földként reméltél találni boldogságot.
Hát megkaptad! Már egy árva szarkaláb sincs benned,
sós szikföld vagy, mit elhagynak s elfelednek,
s míg körülötted pompázik puszták sok virága,
téged lassan betemet az idő homálya.
Author: Cserni András
Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 18 éves érdi gimnazista diák. Az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kezdtem meg a 12. évfolyamot, ahol biológiát és történelmet tanulok emelt szinten, fakultációként. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, regényeim egyelőre nem jelentek meg. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.