Ilyenek vagyunk

Hangos csendben létezünk,
némán kiált szívünk,
olykor sokat tévedünk,
mégsem hisszük vétkünk.

Nagy szavakkal támadunk,
egy cseppet se várunk,
olyan sokat fáradunk,
aligha bocsátunk.

Szemeink szikrát szórnak,
nyoma sincs a szónak,
sértő, ha hozzánk szólnak,
s valamit felrónak.

Emberek vagyunk, félünk,
hogy hogyan is éljünk,
álarcok mögül nézünk,
de tovább kell lépnünk.

Balogh-Tóth Benigna
Author: Balogh-Tóth Benigna

Balogh-Tóth Benigna az Irodalmi Rádió szerzője. Balogh-Tóth Benignának hívnak. Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az Irodalmi Rádiónak, nagy öröm és megtiszteltetés a számomra, hogy közzé tehetem az írásaimat. Az írás szeretete már általános iskolában előjött nálam, mindig szerettem fogalmazni. Körülbelül 1 évvel ezelőtt kezdtem versírással foglalkozni. Megnyugtat, kikapcsol, feltölt. Talán ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni az én kis hobbimat. Az, hogy most eljut egy nagyobb olvasóközönséghez, még több lendületet ad a folytatáshoz. Szeretettel köszöntök hát mindenkit a blogomon, kellemes időtöltést kívánok!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Asszonysorsok-Terike

Vénasszonyok nyara van. Fullasztó, páratelt hőség. A nyár zivataros volt, s most is lóg az eső lába. A konyhában állok a tűzhely előtt, az öntöttvas

Teljes bejegyzés »

Sötétben izzó szemek

A Tollforgatók Discord közösségben minden vasárnap kapunk egy kihívást ún. heti kreatív írói feladat gyanánt és az erre a hétre kiadott feladat lényegében az volt,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szilágyi Tünde

Hű barátom

Van egy hű társam, akit mindenki ismer, De senki sem olyan jól, mint én. Bús szavaim lettek a legjobb barátom. Hozzájuk szólok, hogyha szívem ég.

Teljes bejegyzés »

Emlékül barátaimnak

Emlékül barátaimnak Lábát lógatva fény ül a parton. Közelebb hajol egyre az alkony, és engedi itt, hogy a víz vigye, még hullámokat szelídítene. Száz meg

Teljes bejegyzés »

A megírt vers

A megírt vers Ma még megbocsájt az idő, miként az árnyék, hossza nő, hogy egyre több jel arcomon, árulja el rútan korom. Talán egy tündér

Teljes bejegyzés »