(Hommage á Kék Duna keringő) Egymásba fonódó életek, testemen a színes erezet, szívemben összefolyt iszap: ringadozik a Szőke Tisza. Aranyló, fodros haja meg-meglebben, artériák remegnek hullámzó keblemben. Kékes vénákon át hömpölyög párjához a vad, kék öltönyös. Túlragyogva minden urat, így lép színre a vén Duna.
Author: Kurtisz Dorotea
Kurtisz Dorotea az Irodalmi Rádió szezője. A nevem Kurtisz Dorotea. A Föld nevű bolygón élek, pont ugyanabban a valóságban, ugyanabban a végtelenbe futó idősíkban, mint Te, aki ezt olvasod... A kezem most megállt a billentyűzet fölött: visszaolvastam az előző mondatot, és úgy döntöttem, inkább őszinte leszek. A nevem Kurtisz Dorotea. A fejemben élek, kétségbeesetten tekeregve a szívemet és az agyamat összekötő idegpályákon, egy valóság-falakból felépített álomvilágban. Nálam az időszámítás mindig újrakezdődik - hangulatfüggő, de a nagy általánosságot véve általában valahol a 19. és 21. század között imbolygok.