A festő.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A Falk Miksa utcában van egy kis galéria. Nem is galéria, hanem lakás. Hiszen ott él benne a híres festő. Kiskutyájával immár lassan 40 éve. Ez az ő műterme, élete és kiállítása is egyben. Műveit, ha jellemezni kéne a zseniális kifejezés nem lenne elég. Szén akt rajzai olyan hatalmas méretűek, hogy szinte betöltik az egész teret. Az aktot szereti a legjobban. Van egy csomó ecsettel készített vászonra festett képei is és az olajos technikák is szereti. Mégis, ha megkérdezik tőle vagy interjút ad mindig a szén ceruzával készített akt rajzokat említi meg.
Tavaly betörtek hozzá és nagyon sok képet vittek el, a legtöbb az akt képei voltak. Később a nyomozás során derült ki, hogy maga az akton szereplő modell vitte el őket, amolyan búcsú ajándéknak hitte. Hiszen mégis ő volt rajta, ő ált oda a festő elé anyaszült meztelenül. Akkor még fiatal és naiv volt. De hamvas bőre és a festővel eltöltött idő sok mindenre megtanította. Többek között arra, hogyan legyen önző és kimért. A festővel furcsa, amolyan se veled-se nélküled kapcsolatban éltek. A szülei feltétek is őt, hiszen a festő sokkal idősebb volt nála.
A festő viszont ismerte az életet. Az igazi életet, ami tele van kudarccal és harccal. Szüleit deportálták, mivel zsidók voltak. Ő maga még kicsi volt, de tisztán emlékezet a félelem, rettegés és a halál szagára. Aztán túlélte. Ahogy minden mást is túlélt. Viszont a belső harcait önmagának kellett megvívnia.
Szerette a modellt, szerelmes volt is belé, jó páros voltak az ágyban, de ő is érezte, hogy ennél bizony több kell. Az aktokat, amiket a modellről készített önmagának szánta, nem akarta őket kiállítani, a saját gyermekeinek tekintette. Mivel nem akart gyereket, nem is vágyott az apaság érzésének megtapasztalására így valóban minden egyes művére úgy tekintett, minta az a gyermeke lett volna.
Megdöbbentette, amikor közölték vele volt szeretője, a modell vitte el a képeket. Aztán lezárult a nyomozás, a képek visszakerültek hozzá, mégis úgy érezte az valóban a modellt illetné. Hiszen mégis csak ő van rajta.
Aztán beteg lett, nagyon beteg, tudta nincs sok hátra. Tudta, hogy gondozásra szorul. A legnagyobb meglepetésére a modell becsengetett hozzá és azóta ápolta őt.
Mikor a festő meghalt, minden a modellre örökölt, a galéria, a képek, minden az övé lett.
Aukción eladott mindent a modellt, az aktokat megtartotta, ez az enyém, engem illet. A többi kép ment műterembe, galériába, múzeumba, de az aktokért megdolgoztam.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.