Balázs öngyilkos lesz

Balázs öngyilkos lesz.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

„Bogi itt vagy?”-szól bele a telefonba.

„Balázs, te vagy az? „-kérdezem vissza.

„Igen, ne haragudj át tudsz jönni, segítened kéne”-mondja ő.

„Balázs fél 11 van”-már aludtam, nem is tudom, hogyan ébredtem fel a csörgő hangra illetve arra sem emlékeztem, hogy bekapcsolva maradt a telefonom.

„Tudom és ezer bocs, nem hívtalak volna fel, ha nem lenne fontos”.

Nem tetszett ez én nekem. Balázzsal anno jártunk, mindig is labilis volt lelkileg, de amióta meghalt a nagynénje és a második komolyabb barátnőjével is szétmentek azóta egyre jobban csúszott lefelé és rántott volna magával engem is.

Ivott, folyamatosan. Mindig részeg volt. Sosem volt mostanság józan. először azt hittem most is részeg és csak szórakozik.

De éreztem, hogy itt most másról van szó. Gyorsan össze szedtem magam, taxiba ültem és már mentem is hozzá.

Mikor oda értem becsöngettem, nem nyitott ajtót senki. Egyre rosszabb érzések kerítettek hatalmukban. Átmásztam a kerítésen és rohantam befelé, ahogy csak bírtam.

Bent már ordítottam.

„Balázs itt vagyok”. „Hallasz?”. Válaszolj”!

„A fürdőbe”-hallom.

Rohanok be a fürdőbe.

A kádban Balázs ül a jobb kezéből pedig ömlik a vér, a penge ott van a kezében és amolyan nyugodt arccal néz rám.

„Bocsáss meg nekem”-mondja.

„Balázs, a jó isten áldjon meg mit tettél magaddal?” Hirtelen azt sem tudom mit csináljak. Érzem, hogy elönt a pánik, szinte kiabálok saját magammal.

„Bogi ne ess pánikba, gyerünk gondolkozz!”

A következő percben egy törülközőt veszek fel a földről és betekerem vele Balázs kezét, próbálom a vérzést elállítani vagy csillapítani, de ömlik a kezéből a vér. A penge még mindig a kezében van.

Megint elkap a pánik és a hányinger. Itt fog meghalni a karjaim között úgy, hogy nem tudtam segíteni neki. Nem, nem hallhat meg. Bogi gondolkozz!

Hívom a mentőt és szinte önkívületi állapotba amilyen gyorsan csak tudok beszélni mondom, hogy ki vagyok és mi történt és jöjjenek azonnal.

Közben beszélek Balázshoz is: „Balázs figyelj rám, lécci. Most nagyon fontos, hogy ébren maradj. Ne aludj el, jól?” „Megteszed ezt nekem?”

Balázs szemei bár még nyitva vannak egyre üvegesebben néznek rám.

Halkan, szinte alig hallhatóan mondja: „bocsáss meg”.

„Nem haragszom, csak meg ne hallj, kérlek, meg ne hallj itt nekem”.

Közben hallom a mentő autó szirénáit, végre itt vannak. Jön egy középmagas mentős be az épületbe, mondom ide a fürdőbe jöjjön.

Miután belép és felméri a helyzetet, láttom rajta, hogy ő is azt gondolja már késő. Beköti az infúziót, próbál még pár dolgot tenni, de fél óra múlva Balázs már nem él.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kételyek és bizonyosságok

Kételyek és bizonyosságok Az előző részek tartalmából: Utolért minket az Idő. Elballagtunk. Már csak az érettségik ideje alatt tartózkodunk az öregiskola falai közt. Akvarisztánból csupán

Teljes bejegyzés »

Füge

Füge. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Minden történet elkezdődik valahol és véget is valamikor. Füge története is ilyen. Sokáig nem is akartam megírni. Úgy voltam vele,

Teljes bejegyzés »

KÍNZÓ OLTALOM.

Ez az írás számomra azért jelentős, mivel ez volt az első, mint olyan, amit elküldtem egy pályázatra. A pályázaton akkor semmit nem értem el vele, ám a későbbiek folyamán bekerült két könyvbe, továbbá azonos címen színpadra is lett álmodva. Nem egy vidám történet, de úgy érzem roppant fontos, hogy minél többen elolvassák, mert tudomásom szerint a kint élő szabad embereknek fogalma nem volt, és most sincs arról, hogy mi, intézményekben élők mekkora jogfosztottságot éltünk át az elmúlt két évben.

Teljes bejegyzés »

KUTYMORGÓ

KUTYMORGÓ Ha az élet néha kemény, kérjél tőlem tanácsot, Soha nem hagylak egyedül, én vagyok a barátod. Napközben a házat őrzöm, néha tiszta unalom, De

Teljes bejegyzés »