Így kezdtem el írni

Így kezdtem el írni.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Álomittasan baktatok be a konyhába. Mire lefőzőm a kávét talán fel is ébredek. Gondosan összekészítettem mindent, mint máskor is így tudom, hogy se elkésni nem fogok se itthon felejteni sem semmit ami fontos lehetne. Bár néha magam is eltűnődőm mi a fontos, de a telefonom nélkül sosem tudnék elindulni.

A mai nap is BKV készültem bemenni és már öltöztem is fel és úgy voltam vele ez a nap is ugyanolyan, mint a többi, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Meg se néztem a kijelzőt ráadásul gyakran előfordult velem, hogy ismereten számot is fel szoktam venni így úgy voltam ez is biztos valami marketinges lesz gyorsan lerázom aztán megyek is.

A telefon túlsó oldalán egy férfi hang szólt bele és legnagyobb döbbenetemre a hangot még fel is ismertem. Tudtam, hogy az ő hangja az. Azé a férfié, akit annyira szerettem.

Aztán belém hasít egy emlékfoszlány, ahogy a szobádban vagyok és a szobádban nincs túl sok kép. Mondod is, hogy nem szereted, ha sok kép vesz körül. Az egyik mégis megfogott. Te vagy rajta, ülsz egy széken, kis halvány mosoly az arcodon és egy másik férfi ül melletted, szintén mosolyog. Boldognak tűnsz ezért még jobban megszeretném nézni a képet és te csak annyit mondasz: ő a bátyám. A halott bátyád. Aki oly tragikus hirtelenséggel távozott és a a mai napig még a nevét sem tudom.

Nem is kérdezek többet semmit, tudom, hogy felesleges. Felzaklatni meg nem akarlak téged, hiszen végre itt vagyok veled és a születésnapod van.

Közelebb lépek hozzád és gyengéden átölelek, azt akarom, hogy tud szeretlek téged. Hogy vigyázni szeretnék rád és boldoggá tenni. Érzem, hogy szavak nélkül is meg értem a fájdalmadat, mert rám nézel és egy könnycsepp gördül le az arcodon. Majd átkarolsz és megcsókolsz. Remegek és zuhanok.

Majd egy fél óra múlva már az ágyadban tesszük ugyanezt. Veszed le rólam a ruhákat és gyengéd vagy, hevesen ver a szívem. Én is leveszem az ingedet. Simogatlak. Szép tested van, de nekem a lelked is kell. Azt szeretném. Úgy gondolom már az enyém, hogy birtokba vehetem.

Hirtelen megállsz már majdnem meztelen vagyok. Rám nézel és abbahagyod. Nem mondasz semmit.

Ott hagysz magad mellett az ágyban félmeztelenül válaszok nélkül.

Másnap reggel egyedül vagyok otthon a szobámba. Próbállak elérni telefonon. A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. Írok neked smst. Így telik el az egész nap. Néma minden és sivár.

Olyan fájdalom hasít belém, aminek a létezéséről eddig nem tudtam. Úgy érzem, hogy átvertél. Hogy csak játszottál az érzéseimmel. Pedig fontos voltál nekem és szerettelek. Tudtad, hiszen elmondtam.

Másnap reggel kisírt szemmel ébredek fel. Nem hívlak fel. Már nem is próbálkozom vele, ennyi volt.

Telnek az órák és egészen estig egész jól éreztem már magam, amikor felhívsz. Épp sétálok befelé a belvárosba, meg se néztem ki hív. Felveszem és hallom a hangodat. Olyan, mintha ott álnál mellettem. Tudom, hogy hazudsz. Hallom a hangodon. Apró szúrásokat érzek mindenhol. A testem és az elmém is lázad, hogy nem ezt most nem hagyhatom. Láttom magam előtt a képet, ahogy fekszem az ágyadban félmeztelenül és még mindig várok. Egy választ. Miért? Válasz nem jön csak néma csend. Úgy tetted le, hogy el sem köszöntél.

Mikor ez a kép végigsuhan az agyamon és amíg te beszélsz és elmondod hívásod okát, addig én úgy érzem, mintha hallanám, amit mondasz, de az kép fogságban tart. Le kell ülnöm egy percre mert forog Körülöttem a világ.

Ugyanis még mindig láttom magam előtt a képet az asztalodon. Te, ahogyan halványan mosolyogsz és a bátyád.

És most közlöd velem, hogy meghalt édesanyád. A kezemet a szám elé rakom, mert ordítani tudnék a fájdalomtól. Ott lennék most veled, ismét átölelnélek. De már nem tudok benned bízni. Átvertél akkor. Így most csak gyorsan le is teszem a telefont, nem tudok tovább úgy gondolni erre a napra, hogy be tudjak menni dolgozni. Szabit veszek ki, leülök egy padra és csak sírok. Egész nap.

A bátyád után édesanyád volt életed másik fontos szereplője és most úgy érzem, mintha én is elvesztettem volna őt, pedig nem is ismertem.

Nem is tudom mit illik ilyenkor tenni, osztozni a fájdalomban és részvétet kinyilvánítani egy dolog, de köztünk ennél kicsit több történt így csak nézek némán magam elé és írok.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

91 − = 86

Keress másik bűnbakot

  Keress másik bűnbakot (Gengszterecske nagy dobása, vagyis: egy tévedésből megesett eset.) Ma reggel elhatároztam, ezennel megkomolyodom! Oly könnyű vagyok, szép lett minden, új élet

Teljes bejegyzés »

Szerzőtök története

Rege a minőségi agyvízért pohárba fulladt muslicáról Van a mi szobánkban Mindig egy nagy pohár víz, Mi nem csak dísz Azon az éjjeliszekrényen. Mert, ha

Teljes bejegyzés »

Ajkamra írtad/Requiem

Két új versonline darab érkezik tőlem. Egybetartoznak – Egy fájó korszak végső lezárásának✨🥰 #HullámokÚjVizeken #Ezmáramúlt #boldogvagyok 🙏🏻😇 Fogadjátok szeretettel őket: Ajkamra írtad, Requiem Alkotásaim 2024

Teljes bejegyzés »

Az idő nyomai

Lábad nyomát a homokból elfújja a szél, a hóból felissza a napsugár, sarak lábnyomát elmossa a víz, csak az idő nyomát nem mossa el semmi.

Teljes bejegyzés »

Míg belefér…

  Kint a kertben vagyok, Ott, hol a nap ragyog. Igaz, hogy az árnyékban lapulok, De így legalább napszúrást nem kapok. Kijöttem a levegőre, Hoztam

Teljes bejegyzés »

Mammográfia

Már késő este volt, amikor kiment a nő az udvarra, hogy kivegye a küldeményeket a postaládából. Aznap csak egy levelet talált, a feladót a félhomályban

Teljes bejegyzés »