Csatári Anita: Ősszel

Csatári Anita: Ősszel

Ha lehullnak a levelek,

beborítják lelkemet.

Ott sétálok el a ködben,

hol tegnap még feléd jöttem.

A múlt sebei többé nem zavarnak.

Átadom magam az avarnak,

s meghempergőzöm a gyér

indiánnyár aranyszín szőnyegén… –

feledve bút, bajt, életet

könnyedén.

 

 

Csatári Anita
Author: Csatári Anita

Csatári Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Horváthné Csatári Anita vagyok, lánykori nevemen írok. Tatán születtem, itt is érettségiztem 2003-ban az Eötvös József Gimnáziumban. A veszprémi Pannon Egyetemen szereztem magyartanári diplomát, majd később az angoltanári képzést is elvégeztem ugyanitt. 2007 óta főállású tanárként dolgozom a tatabányai Mikes Kelemen Középiskolában, ahol a nappali tagozat és a szakképzés mellett az esti képzésben is oktatok. Jelenleg a magyar munkaközösség vezetője vagyok az intézményben. Az iskola az a munkahely, ahol valójában sosincs szünet. Az ember egész életével, annak minden pillanatában, akaratlanul is hatást gyakorol másokra. Az iskolai élet színesítéséhez nagyon sok készségre szükség van, ennélfogva hiába hittem azt korábban, hogy feleslegesen fektettem időt egy-egy diákkori hobbiba, kiderült, hogy a tanári pályán minden hasznosítható. A művészetek iránti fogékonyság mindig jelen volt az életemben, csak mindig más és más úton öltött alakot, kerestem a leginkább nekem való önkifejezési formát. Amint megtanultam írni, jöttek az első költemények is, az első versenyek, az első megjelenő művek. 14 évesen még úgy gondoltam, költő leszek, több megyei és országos pályázaton is sikeresen szerepeltem. Az egyetemi évek alatt antológiákban jelentek meg verseim, rendszeresen publikáltam az egyetemi újságban is. Egy időre a boldog hétköznapok kevésbé engedték, hogy elmerüljek a gondolataimban, de most újra...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Molnár Julianna Irodalmi Rádió szerző bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »