Hárman ültünk az asztalnál körbe.
S beszélgettünk körbe-körbe.
Szavak formáltak részt,
Majd a mondatok egészt.
A történet festett egy életet,
A gyermekkori énedet.
Láttam könnyet s félelmet,
Kábult gyermeki lelkedet.
Láttam az önzést kegyetlen eszköznek,
Egy üveg vodkát csendes babysitternek.
Láttam magányt s néma éveket,
Fejlődésben megrekedt gyermeket.
Láttam sötét eget,
Félelmetes útvesztőket.
De láttam egy Csillagot,
Fénye csak úgy ragyogott.
S láttam a Reményt, a Szeretet s a Hitet
Amit Isten hozott el Neked.
Hárman ültünk az asztalnál körbe.
S beszélgettünk körbe-körbe.
Author: Kovács Margit
Kovács Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kovács Margit vagyok. Budapesten élek és dolgozom. Az írás régóta foglalkoztat, de mindig csak magamnak írtam. Azt tapasztaltam, hogy azokat a dolgokat, amik bennem vannak, akár jó akár rossz érzések, gondolatok, jobb leírni, mint beszélni róla. Majd egy idő után mindig kidobásra ítéltem az írásaimat, mert úgy gondoltam, hogy nem jók. De néhány hónapja úgy döntöttem, hogy nem válok meg attól, amit leírtam. Nagy lépésre is elszántam magam, indultam a Valentin 2021. pályázaton. Ez hatalmas lépés volt tőlem, mert tudom, hogy van mit tanulnom, fejlődnöm, de azt hiszem ebben a közösségben ez menni fog.
2 válasz
Gyönyörű szép vers köszönöm könnyet csalt a szemembe!
Nagyon köszönöm. A történtet ami ihelette a verset az is sok könnyet szárított.