Lehet

Lehet, hogy csak emlék volnék minden fagyos hajnalon,

Lehet, már nyoma sincsen édes csókomnak ajkadon.

Lehet, hogy csak kósza szeszélynek tűnik mivoltom,

Lehet, már az ölelésem is darabokra szétporlott.

 

Lehet, hogy csak röpke álomnak látszom a távolból,

Lehet, már fátyolos, fakó színben él a mosolyom.

Lehet, hogy csak érintésed varázsát is én vágyom,

Lehet, már szememből sem olvasnád ki a világom.

 

Lehet, hogy csak nekem sóhajt szívem súlya oly nagyot,

Lehet, hogy már nyugalmat, s békét sem ad neked a hangom.

Lehet, hogy csak nekem fáj az a végtelen hiányod,

Lehet, már minden érzés belőled messze elszállott.

 

Csendes Ramóna

Csendes Ramóna
Author: Csendes Ramóna

Csendes Ramóna az Irodalmi Rádió szerzője. Gyerekkorom óta a művészetek rabja vagyok, már 8 évesen nemzetközi megmérettetésen bizonyíthattam fogékonyságomat képzőművészeti alkotásokkal. Gimnazista koromban faltam a verseket, imádtam a magyar költészetet, Ady költészete nyűgözött le leginkább. Akkor még nem gondoltam, hogy később én is tollat ragadok, hogy kiírjam magamból, amit kell, hogy könnyítsek a lelkemen. A versek bemutatják gondolataim, érzéseim parázsló varázslatát, legyen az szerelem, boldogság, szomorúság, vagy csak egy vágyakozás. 2015 óta írok, egy szerelem tanított meg az érzéseim versben való kifejezésére. Minden emberi és természeti változásra érzékenyen reagálok, az ezekből felgyülemlett érzéseket műveim megalkotásának folyamata segít feldolgozni, megélni. A lírai önkifejezés mellett, egy hirtelen jött sugallat hatására 2020 nyarán újra elkezdtem festeni, hogy kifejezzem azt, amit szavakkal nem lehet. Festményeimmel több kiállításon is jelen voltam. Hálás vagyok azért, hogy a sors és a Jóisten megáldott ezekkel a képességekkel, örömmel tölt el az is, amikor nem csak magamnak, hanem másoknak is felidéz egy emléket vagy egy életpillanatot bármelyik alkotásom.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »

ÉGI SZIVÁRVÁNY

Hol eső után felragyog a Nap, Az eltűnő felhő fátyla alatt, Mint egy királyi trón jelenik meg, A szivárvány gyémánt fényeiben.   Félkörívben ragyog az

Teljes bejegyzés »

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »