Sorsszerű találkozás

Sorsszerű találkozás.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

„Tessék hölgyem erre parancsoljon, ez az asztal lesz az Öné”.

A barátnőm fizetett be egy rapid randira így hiába tiltakoztam el kellett jönnöm, de bevallom mintha a fogorvoshoz kellett volna mennem. Se kedvem, se energiám nem volt ismerkedni úgy senkivel. 13 év házasság után meg be kellett látnom, hogy ki jöttem a randizási gyakorlatból. Elvégre ki akarna egy 40 éves 2 gyermekes elvált nővel randizgatni? Nyílván nem én vagyok az ideális nő ilyenre, de a barátnőm hajthatatlan volt. Elmész és kész. Na ezzel nem tudok mit csinálni.

Így most itt ülök egy nagyon kellemes kávézóba, ahol majd egy pasi be fog jönni akit a randiszervező cég úgy gondolt illenék egymáshoz. A barátnőm úgy ismer engem, mint senki más így könnyen kitöltötte a rám vonatkozó kérdőívet így a cégnek sok dolga nem akadt.

Letettem a kabátom a székre és vártam.

Késik…pedig nem akartam izgulni, de éreztem, hogy mégis izgulok. Mit foglalkozom én most ezzel? Miért késik? Csak nem történ vele valami? Ennyire selejtes lennék, hogy el se jön? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok szálták meg az agyam és éreztem, hogy kezdek ideges lenni. Mivel a telefonszámát se tudom így még fel se tudom hívni az ismeretlen randi partnerem, hogy hello egy nőt nem illik megváratni.

Így nem nagyon tudtam mit csinálni, eldöntöttem, hogy kivárásra játszok. Adok még egy fél órát aztán fel állok és elmegyek. A barátnőmnek meg kifizetem ezt az egészet.

Aztán hirtelen, mint a hurrikán becsapódik az ajtó és hallom, hogy egy futólépéssel jön az asztalom felé és rám néz majd ezt mondja:

„Tudom, hogy késtem, ne haragudj, de olyan dugó volt a belvárosba, hogy minden beállt”.

És hirtelen amikor rám néz belém hasít a felismerés, hogy tudom ki ő. Ő láthatólag nem ismer fel.

„Szóval tényleg nagyon sajnálom”-folytatja.

Én úgy ülök ott, hogy azt se tudom mi van.

„Bemutatkoznék”.

Majd meghallom végre a saját hangomat.

„Nem kell”-mondom, „tudom ki vagy”.

„Ismerjük egymást?”-kérdezi.

„Igen”-válaszolom.

„Honnan?”

„Általános iskola, osztálytársak voltunk-felelem majd így folytatom-annak idején leköptél. Majd rá pár év múlva ismét találkoztunk és megcsókoltál aztán eltűntél az életemből és most ismét itt vagy”. Magam is meglepődőm ezen a higgadt hangvételen ahogy ezt is felvázolom neki, pedig mennyiszer elképzeltem ezt a sorszerű találkozást annak idején. Hogy majd, ha egyszer az élet is így akarja rá öntöm azt a sok fájdalmat, keserűséget, amit okozott. Elmondom neki, hogy mennyire megbántott és, hogy becsapott engem. Most csak ennyire futotta, de érzem belül a lelkem háborog és fel szeretnék állni erről az asztaltól el akarok menni és át akarom ölelni azokat az embereket, akik szeretnek.

Most mégis üt ülök vele szembe és látom most már tudja, hogy ki vagyok.

„Bogi én nem is tudom mit mondjak”.

„Ne mondj semmit”-válaszoltam.

Majd jön a randiszervező cégtől egy hölgy és úgy érzem ő lesz a megmentőm.

Szeretném kifizetni a számlát, köszönöm mindennel meg vagyok elégedve, de az úrral nem sikerült közös nevezőre jutni így nem illünk össze.

Látom, hogy a hölgy szabadkozni akar, meg valami bónuszt emelget én viszont már érzem, hogy az erő visszatért a lelkembe és határozottan folytatom. Nem az Önök hibája, az urat régről ismerem és egyszer már megpróbáltuk együtt és higgyen nekem annak nem lett jó vége szóval mi nem egymást keressük az úrral.

És szinte futok kifelé és mondom az agyamnak, hogy zárd el a könny csapott, de kint már nem megy.

Sírok és érzem, hogy fázom, olyan mintha beteg lennék, didergek, vacogok. Kavarognak bennem az érzések.

Látom, hogy kijött utánam mert a nagy sietségben ott hagytam a széken a kabátom.

Nem akarok a szemébe nézni, kerülöm a tekintettét, látom ő is zavarban van. Átnyújtja nekem a kabátomat én meg rohanok, hogy fel szálljak a villamosra.

Ennyit a sors szerű találkozásokról.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »

Kyrie eleison

Kyrie eleison Kyrie eleison Uram irgalmazz, irgalmazz a ma emberének Mert nem tudják, mit cselekedének,cselekedének Felforgatják a világot, , megverte őket az átok A sátán

Teljes bejegyzés »

Figyelmetlenség

Figyelmetlenség Szomorúan emelkedik a halálos baleseti statisztika Vajon mi okozza a mérhetetlen figyelmetlenséget Fegyelmezetlenség, vagy az élet vad hajszolása Nem lenne jobb inkább éltednek földi

Teljes bejegyzés »

Mit értem el eddig?

Mit értem el eddig? Az előző részek tartalmából: Öt hónap alatt, három nagytakarítással a megtépázott Akvarista Blokk visszanyerte egykori pompáját és fényét. A bővülő taglétszám,

Teljes bejegyzés »

Tékozló szerelem

Tékozló szerelem. Régen míg fiatal voltam Más dimenzióban gondolkodtam A tékozló szerelmet nem ismertem Butaságnak tartottam, s elkerültem S a tékozló embert sem szerettem Bár

Teljes bejegyzés »