Gondolatok a szerelemről
A szerelem életed biztos pontja,
de bizonytalan, hogy eljön-e valaha.
A szerelem teljesen vak és süket,
ugyanakkor lát és hall is mindent.
A szerelem logikátlan lépések sora.
A szerelem ellentétek kusza halmaza:
igaz és hazug, őszinte s képmutató,
egyszeri és örök, de ismétlődő s mulandó.
A szerelem életed legkeményebb harca.
A szerelem vágyaid megtestesült arca.
Vad, tüzes kéj, s perzselő kín a szerelem,
mely melenget vagy eléget – láng testedben, lelkedben.
A szerelem hibázik, téved, vadít,
megbocsát, felejt, elfogad, tanít.
A szerelem nem válogat vagy ítél,
nem kérdi, melyik a két összeillő fél,
s nem teljesít kérést, mint valami cseléd:
sose tudhatod, kit ad társul melléd.
A szerelem tud alkotni valami nagyot.
A szerelem boldoggá tesz, ha hagyod.
A szerelem életed tetőpontja.
A szerelem az élet alapzatja.
Szerelem nélkül az ember nem egész:
bot nélküli vándor, kalandor, ki nem merész,
földre leejtett és kettétörött kép,
mely addig a pillanatig nem lesz újra ép,
míg meg nem leli kedves hiányzó felét,
lelkitársát, kivel összeköti életét.
A szerelem életet adhat és elvehet.
A szerelem ad az életnek értelmet.
A viszonzott szerelem alkot s gyarapít,
viszonzatlanul szomorúságot szít,
ha magadba temeted, belülről fölemészt,
ha fűnek-fának hirdeted, elveszti értékét.
Dühöngő szörnyeteg a megcsalt szerelem,
a megszűnő szerelem reszkető jégverem.
Az ébredő szerelem nektár s ambrózia,
a halott szerelem Hádész hideg pokla.
Az első szerelem titkok izgalma,
hibázik, de a hibákat megbocsátja.
A végső szerelem meghitt ház tűzhely,
mikor a kandalló mellett többen alszanak el.
A szerelem bizalom, s a bizalom szerelem,
szív és elme együtt: érzelem és értelem.
Áldják s átkozzák a szerelmet ezer nyelven,
ki egyik kezével ad, a másikkal elvesz.
A szerelem hit egy felsőbb boldogságban.
A szerelem szabad, és nem élhet fogságban.
Szerelem volt, van és mindig is lesz,
s utolér téged is, bárki bármit tesz.
Legyél bátor és szemfüles: hisz aki nem mer,
az bárhogy próbálkozzék, sajnos semmit se nyer;
és sose tudhatod, mikor ismered meg azt,
akit a sors hű társadul választ.
Kelj hát fel úgy minden egyes reggel,
mintha ő éppen aznap jönne el!
S ha ez a kötelék létrejött egyszer,
nem tépheti el senki, csak az ember.
Author: Cserni András
Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 19 éves érdi egyetemista. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának elsőéves joghallgatója vagyok. Középiskolai tanulmányaimat az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végeztem. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, első regényem (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka) 2022. júliusában jelent meg, a folytatása idén érkezik terv szerint. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.
