A kukkoló

Ismét a fa tetején ücsörgött, akár egy gyermek. Az ő korában már nem illik, már nem való fára mászni, de ő mégis ott pihent éppen a legmagasabb fák egyikén, a feketeségben, mint rémek karjaiként kacskaringózó, testét átölelő gallyak sűrűjében. Őszi éjszaka volt, a legsötétebb éjszakák egyike. Arrafele a közvilágítás sem világította meg úgy igazán a teret, mert mint általában minden külvárosi, bőségükben is egyszerű emberek által lakott övezeteken, úgy ott is amennyire csak tudtak, spóroltak a villanyfénnyel. Teljes fényáradatot a Föld természetes fényforrása hiányában csak a legnagyobb forgalmú üzleteknek és drámáknak színhelyet biztosító területek kapnak. De ebben a szerény kis külvárosi negyedben szinte soha nem történt semmi, ami említésre méltó lehetne. Éltek az emberek, mást nemigen csináltak. És hogy miből áll ez az élet? Munkába járásról, számlák befizetéséből, keserű cigarettából és kávéból, hétvégi kényszeredett rokoni találkozókból, éjszakánként pedig olykor a szexuális élet jelentette örömökről. Emiatt is mászott fel a fa legtetejére, hogy távcsövével kifigyelje az áldozatot, kiváló minőségű kamerájával fényképeket és videófelvételeket készítsen az onnét tökéletesen belátható otthoni élethelyzetekről, melyeknek fél, – és teljesen meztelen frissen hazaérkezett nőszemélyek is tevékeny szereplőik voltak. Különösen ők keltették fel az érdeklődését, titkos hobbijának szexuális indíttatásból hódolt. Ám ez a szexuális vágy nem elégült ki pusztán a formás női testek látványától, ennél többre volt szükség. A legnagyobb kielégüléshez hozzátartozott maga a tudat, hogy éppen mennyire nem normális és hétköznapi helyen tartózkodik és hogy mennyire nem feltételezik az általa megfigyeltek, hogy őket éppen figyelik, hogy elengedik és elhajítják messzire az egész nap magukkal cipelt merev gátlásaikat, a veszély megléte és érzete, az, amit sehol máshol nem élhet át, mint ilyen pillanatokban egy fa tetején, mások magánéletét kukkolva. És hogy mit látott? Sok mindent, és mégis oly keveset, amit az emberiség saját biztonságos, oltalmazó odújában megszabadulva minden külső szorítástól tesz a nap utolsó sötét óráiban és perceiben. Például egy pizsamában filmező nőt, egy késő éjszaka bűnöző, a még sovány, de már molett testalkatba átbillenő hölgyet, aki megtámadta a vaksötétbe belevilágító hűtőszekrényt, megszegve egy korábban tett fogadalmat, mert már nem bírta tovább, egy utcai ruházatból melegítőbe átöltöző fiatalasszonyt, egy, a lábait kisasztalon pihentető, fotelben üldögélő barátja közelében szorgoskodó, sepregető és portalanító hiányos öltözetű lányt, és néha, nagy-nagy ritkán elkapta férfi és nő szeretkezésének pillanatait, amire végsősoron végig várt, amely cselekményekből a legjobb anyag készült a kamerájára, mely felvételek hosszú napokra alapanyagokként szolgáltak számára odahaza elalvás előtt, amennyiben a felesége fejfájásra panaszkodott.  Mert nincs is jobb a sajátkészítésű házipornónál, vallotta, és ugyanaz, amiből már a világhálón rengeteget látott, és már nem hozta izgalomba, a saját kamerájából előhívva kéjes élvezethez vezető lassú bizsergést indított el az egész testében. Mert előfordult, hogy a villanyt – szándékosan, vagy nem – ha csak félhomályos állapotokat biztosító helyzetében is, de égve hagyták, amikor két ember egymásnak esett, és felajzott állapotban már nem akarództak felkelni, és lekapcsolni azt. Ilyenkor, de nem csak ilyenkor, hanem teljesen egyszerű élethelyzeteket látva odafent a fán, ahol senki sem vette észre őt, önnön tulajdon kezeivel örömöt okozott magának, de csak nagyon ritkán ért el a tovább fokozhatatlanság határmezejére, amikor is már egy tétova mozdulat elegendő volt ahhoz, hogy a nedvességben bugyogó központi szervet igyekvő céljához segítse. A lakóházak, melyek áldozatul estek patetikus tekintetének, nem voltak távol az ő otthonától. Ugyanannak a néhány lakóháznak az idővel szép lassan kialvó fényű ablakain kukkolt be, mivel megvolt az ő megszokott fája, ahol már a saját helyét és kikoptatta magának. Nagy néha előfordult, hogy arrébb vonult, és másik fát választott magának, ám azokban soha nem tudott úgy megbízni, és soha nem tudta olyan otthonosan azok tömzsi ágaiba befészkelni magát, mint a kedvenc, megszokott fája tetején, amely egyúttal a legmagasabb is volt a környéken az összes közül. Még odalent a földön, közvetlen a legnagyobb szenvedélyét jelentő megfigyelések előtt olyan is előfordult, hogy követett egy-egy hölgyet éjszaka hazáig titokban, és közben fényképeket készített róla a telefonjával. Vallotta, hogy az adott gyönyörűséges pillanatot szükséges megörökíteni, mivel, ha nem használ ki egy adott helyzetet, ugyanannak a személynek ugyanaz a felkínálkozó kecses pozíciója soha nem kínálkozik fel fotózásra még egyszer az életben. Ám az igazi jó minőséget képviselő felvétel soha nem a telefonjaiból, hanem egyedül csakis a kamerájából került ki, amire nem sajnált soha semennyi pénzt. Festőként dolgozott, és megesett, hogy odahaza lefestette aztán esztétikus gyönyörében, amit képeken és videofelvételeken ezeken a kalandos éjszakákon rögzített. Egy kicsit úgy érezte magát odafent a fán ezeken az éjszakákon, mint egy felajzott éhes horgász még az ősidőkből, aki vár a kapásra. Amelyik ablakra a profi kamerájával ráközelített, ott minden azon túli eseményt és tárgyat látott, még a legapróbb porszemet is a sarkokban. Egyik éjszaka ismét szeretkezni látott két embert az egyik ablakban. Az árnyalakok, melyeket eleinte csak a szeme sarkából észlelt, fokozatosan és szertartásosan közeledtek egy határozott, teljes beteljesedést nyújtó cél felé. A beszélgetésből, a közös italozgatásból testi érintkezés lett, olyan közeli, amelynél közelebbi nem is lehetséges. A hölgy kezdeményezett, ami őt a távolból csak még jobban felizgatta őt. Lassan és szelíden, mégis mozdulataiból kikövetkeztethető türelmetlenséggel és éhséggel gombolta ki a férfi ingjét, és fejtette le róla apránként a különböző ruhakellékeket. Az asztalon körülöttük kiivott borospoharak voltak, bennük halovány vörösborcseppekkel. Még ezt is látta a kamera által. A két ember, a férfi és nő mozdulataiból, testbeszédükből feltételezte, hogy már egy ideje ismerték egymást, de nem olyan nagyon régóta, és még mindig tartogatnak egymás számára fel nem derített lehetőségeket, izgalmat és érdekességet. Az altesteikre fókuszált, amerre a kezek motoztak. A lámpa fénye nem pislákolt teljes erővel, az feltételezhetően állítható volt, ezért olykor a biztosan kivehető jelenségek olykor átcsusszantak a sejtelmes homály dimenziójába, akár a kétrés kísérlet során a részecskék hullámba, és a hullámok részecskékbe. Már teljesen megszabadultak ruháiktól mind a ketten, a nő pedig, amint kibuggyantak feszes, merev rózsaszín emlőbimbói, rézsutosan szembefordult vele az utcai megvilágításba egyenesen, mert széttárt lábakkal utat nyitott a boldogságnak, és a beáramló utcai fény teljesen az arcára esett, ő pedig döbbenetében kevés híján leesett a fáról. A feleségét, Suzanne-t fedezte fel a nőben. Ez az ő arca! – ejtette le kameráját az ölébe tátott szájjal, miközben minden vér kiszökkent a fejéből, majd ismét rájuk szegezte a kamerát, és minden addiginál erősebben a nő arcára közelített. Ugyanazok a finom vonások, ugyanaz a zöld szem, ugyanaz a szőkésbarna haj… És még a virágos blúz, ami lekerült róla, azt is ismeri, és eszébe jutott, hogy aznap délelőtt azt látta is rajta. Idővel a nő arca hátra bukott kéjesen, csukott szemekkel, hogy teljesen átadhassa magát a testi élvezeteknek. Elgyötört arccal kitátotta a száját, hogy a fájdalmas kéj vonítását kiengedhesse rajta. Ő az, velem is pontosan ugyanígy csinálja! – mormogta magában kétségbeesett felismerésében. A két test egymáson lüktetett, szinte elválaszthatatlanul egymástól, mint az idők legelején, amikor a férfi és nő egy test és lélek volt, mert még nem volt boszorkányok által bonyodalmakkal büntetve az életük. Ő bénán és esetlenül lecsúszott a fáról, egyáltalán nem ügyelve arra, hogy mibe kapaszkodik és hova lép, mint ahogy tette azt még önfeledt gyerekkorában, abban a helyzetében az se érdekelte volna, hogyha összetöri magát. Izgalmakat akart látni, ezért szökött el különféle ürügyekkel esténként otthonról, mert a házas életen kívül valami pluszra is szüksége volt. Ezek szerint hát Suzanne sem tétlenkedett, és ahelyett, hogy otthon jelenetet rendezett volna és szóvá tette volna az ő eltünedezéseit, biztosan feltételezve azt, hogy szeretőhöz jár, idővel elkezdte megcsalni őt. Mert hogy a bosszú, a végtére is igazságtalanul és jogtalanul érzett bosszú is szerepet játszott abban, hogy ott kötött ki annak a küllemre és arcra teljesen átlagos középosztálybeli férfinak a lakásán, abban teljesen bizonyos volt. Ő maga pedig ki akarta terjeszteni a lehetőségeit, meg akarta ismerni a világot, különböző házak különböző szokásait többek között szexuális értelemben is, és nem csak azt kellett végül felismernie, hogy voltaképpen mindenhol csak ugyanazt látja, mint otthon, de még a szereplők is ugyanazok lehetnek olykor, minden jól ismert szokásaikkal együtt. Ezúttal csak azt látta, amit otthon kellett volna látnia, amennyiben nem jár el rendszeresen és otthon marad. Személyesen a sors tenyeres pofonjának érezte az aznap éjszaka történteket. Elszégyellte magát önmaga, és az őt titkon kémlelő démonok előtt, és lehajtott fejjel, szomorúan és megalázottan hazakullogott az immár, illetve még üres lakásba.

Tóth Mihály
Author: Tóth Mihály

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet. Eddig két regényemet és egy novelláskötetemet jelentette meg elektronikus könyvként a Libri, valamint a Líra. Papíralapú könyvként én magam, magánkiadásban jelentettem meg a könyveimet, melyek közül egyet már be is mutattam a tavalyi könyvfesztiválon. Nagyon szeretek adni az embereknek, értékes, örömteli pillanatokat nyújtani a számukra és szórakoztatni. Számomra az írás nem munka, hanem a legnagyobb feltöltődéssel járó tevékenység. A célom az, hogy minél több emberrel megismertessem a műveimet, és előbb-utóbb idegen nyelvekre is lefordítsam azokat annak érdekében, hogy a világ számos pontján élők balzsamként alkalmazhassák azokat a tudatukra és a lelkükre.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »

ÉGI SZIVÁRVÁNY

Hol eső után felragyog a Nap, Az eltűnő felhő fátyla alatt, Mint egy királyi trón jelenik meg, A szivárvány gyémánt fényeiben.   Félkörívben ragyog az

Teljes bejegyzés »

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »

Kyrie eleison

Kyrie eleison Kyrie eleison Uram irgalmazz, irgalmazz a ma emberének Mert nem tudják, mit cselekedének,cselekedének Felforgatják a világot, , megverte őket az átok A sátán

Teljes bejegyzés »