Eddig, és ne tovább!

Végre lemászott rólam Géza, az iskolaigazgató úr.

– Jó volt neked is?

– Jó – próbáltam belevinni ebbe az egy szóba valami kedvességet, de nem sikerült. Lekászálódtam a kanapéról, felhúztam a bugyimat és a szoknyámat. Megszólalt a telefon az íróasztalon. Géza felvette. – Megyek mindjárt.

– Jó legyél kislány, egyelőre nincs miért izgulnod.

A mosolyom nem volt őszinte, amikor kimentem az irodából. Bementem a mosdóba kicsit rendbe szedni magam. Belenéztem a tükörbe, egy fiatal, szép nő nézett vissza rám. Hányingerem lett az utálattól. Hogy kerültem bele ebbe a csapdába? Azzal áltattam magam, hogy ezt az áldozatot meg kell hoznom a fiamért. Ha nem hagyott volna itt bennünket az a szemét apja, nem lennék ilyen megalázó helyzetben. Kell ez a munka még ilyen áron is. Kicsengettek, vége lett a lyukasórámnak. Bementem a tanáriba, összeszedtem a dolgaimat a következő órámhoz.

– Zsani, hol voltál? – kiáltott be Ági, a barátnőm.

– Géza hívatott, valamit meg kellett beszélnünk az egyik tanulóval kapcsolatban.

– Mikor szabadulsz? – érdeklődött, és felrántotta kétszer a szemöldökét, ami nála nagyjából azt jelentette: „Értem én!”.

– Még két órám lesz, egy órakor végzek.

– Akkor egykor tali, – és már el is tűnt.

Ági az iskola előtt várt.

– Gyere barátnőm, együnk valamit a Piroskában.

Kedvenc helyünk volt ez a kis étterem. A négyszemélyes bokszokban el lehetett bújni. Leültünk a szokott helyünkre, és rendeltünk.

– Ja, persze, tanulóról beszéltetek Gézával – kezdte Ági a szemrehányást.

– Az a szemétláda kihasználja a szorult helyzetemet. Zolikámat fel kell nevelnem, ehhez pedig pénz kell. Tudod, hogy szeretem ezt a munkát. Jól kijövök a kollégákkal is.

– Hát, te tudod drágám, csak aztán meg ne bánd. Én mindig melletted fogok állni. Az ilyen férgeket meg el kellene taposni – és úgy csinált, mintha köpne egyet.

– Mit szólsz az új fizika tanárhoz? – és megint felrántotta kétszer a szemöldökét.

– Szó se róla, jól néz ki. Nekem most nincs szükségem egy kapcsolatra, átadom neked – kacsintottam Ágira, aki már a sörét kortyolgatta.

Ebéd után haza mentem, ledőltem egy kicsit. Fél négykor elindultam Zolikáért az iskolába, ami pár utcányival volt csak odébb az otthonunktól. Zolika tanárnője azzal fogadott, hogy a gyerek nagyon izgága. Nyolcéves gyerek milyen legyen? Nem akartam mondani neki, hogy a gyerekeket le kell foglalni. Nem adhatok tanácsot egy másik pedagógusnak, nem ismerem a történetét.

Otthon megkérdeztem a fiamat, hogy miért mondta a tanár néni, hogy izgága vagy.

– Anya, azt szeretem ha történik valami, ha csak úgy vagyunk, akkor unatkozok.

Ezzel nem tudtam vitatkozni, mert én is pont ilyen vagyok.

Másnap reggel Ági várt a tanári előtt.

– Mi történt? – kérdeztem.

– Képzeld, óriási botrány van. Klári kipakolt.

– Kipakolt? Miről? – értetlenkedtem.

– Állítólag Géza megígérte neki, hogy szeptemberben kap egy osztályt. Valahonnan megtudta, hogy azt az osztályt odaígérte másnak is, mégpedig a vörös hajú Molnár Sárinak. Klári nekiugrott, lekurvázta, és kibökte, hogy ez már le volt zongorázva az igazgató úrral. Sárit se kell félteni, nem fogta vissza magát. Megkérdezte Klárit, hogy te is voltál az előléptető kanapén? Erre Klári kiviharzott a tanáriból, azóta nem láttuk. Ha ez Géza fülébe jut, lesz hadd el hadd. Vége volt az előadásnak, mindenki ment a dolgára. A nagyszünetben találkoztam a folyosón azzal a bizonyos új fizika tanárral. Micsoda szép barna szemek, szögletes áll, enyhén borostás. Kész voltam, alig tudtam megszólalni.

– Szia! Kemenesi Ádám vagyok – mutatkozott be, és kivillantotta fehér fogait.

– Almási Zsanett – nyújtottam a kezem. Nem a kezemet fogta meg, hanem mindkét vállamat, és megpuszilta az arcomat jobbról is és balról is. – Bocs, de felénk ez így szokás. Remélem, még sokszor találkozunk – mondta, és bement a szemben lévő tanterembe. A földbe gyökerezett a lábam. Ezt mégsem adom át Áginak, gondoltam, Bementem én is az órámra, angol nyelvet tanítottam felső tagozatosoknak. Ádám nem ment ki a fejemből, ilyet már régen éreztem.

Géza üzent a portással, hogy ha végeztem az óráimmal, menjek be az irodájába.

– Szia! Hívattál.

– Igen. Mit tudsz a reggeli botrányról?

– Semmit. Amikor megérkeztem, már vége volt. Ági mesélte el, hogy mi történt.

– A mi kapcsolatunkról tud még valaki?

– Nem – hazudtam szemrebbenés nélkül. Valójában csak Ági tudott róla.

– Jó, ez maradjon is így.

– Természetesen. – Ennyi?

– Ennyi – és belemélyedt valami papírba, mintha ott sem lettem volna.

Kimentem az irodából, és beültem a WC-re. Ha magányra vágytam, beültem, még akkor is, ha csak ülésnek használtam a kagylót. Tudtam, hogy Gézának befolyásos barátai vannak a minisztériumban és egyéb helyeken. Ha ő ki akar tolni valakivel, azt könnyedén meg tudja tenni. Vajon mi lesz Klárival? Ugyan hányan feküdtek már az előléptető kanapén? Elhatároztam, hogy kikerülöm az ilyen konfliktusokat, nem kockáztathatok.

Hazafelé ballagtam, amikor csengetést hallottam a hátam mögött. Hátrafordultam, és elakadt a lélegzetem, Ádám vigyorgott rám egy kerékpárról.

– Biciklivel jársz az iskolába? – kérdeztem.

– Miért furcsa ez? Szeretek tekerni, ha jó az idő.

– Olyan menő autót képzeltem el, az is illene hozzád.

Elérkeztünk a Piroskához.

– Itt szoktunk ebédelni Ági barátnőmmel.

– Ha ráérsz, igyunk meg valamit – mutatott a fejével a bejárat felé.

– Jó, még van egy kis időm.

Leültünk az egyik bokszba egymással szemben. Mindketten sört rendeltünk.

– Mesélj magadról! – mondta, és belekortyolt az italába.

– Elvált anyuka vagyok, van egy nyolc éves kisfiam, Zolika. Egy ötvennégy négyzetméteres lakásban lakunk kétsaroknyival arrébb. Semmi érdekeset nem tudok mondani, egy átlagos panel prolit látsz – mondtam, és így kimondva nagyon elkeserítő volt.

– Lehet, hogy rossz a szemem, de én egy izgalmas, szép nőt látok – flörtölt Ádám.

– Veled mi a helyzet? – kérdeztem, és éreztem, hogy egy kicsit elpirultam.

– Egyedül lakom egy albérletben. Örülök ennek a munkának. Ezelőtt egy falusi iskolában tanítottam, de nem jöttem ki jól az igazgatóval, így közös megegyezéssel elváltunk egymástól.

– Milyen ember ez a Géza? Ott voltam reggel, amikor az a két nő összeveszett. Ezek Géza kegyeiért harcolnak?

Éreztem, hogy kényes témához érkeztünk. Óvatosnak kell lennem, gondoltam.

– Én sem tudom pontosan. Ági mesélte, hogy Géza talán mind a kettőnek beígérte ugyanannak az osztálynak a vezetését. Megy a harc a pozíciókért mindenhol. Az igazgató úrral meg nem árt jóban lenni. De ezt neked nem kell bemutatni – mosolyodtam el. Megittuk a sörünket, és mindketten indultunk haza.

 

Ádám felült a biciklire, két utcával arrébb bekanyarodott, és visszatekert az iskolához. Tudta, hogy Ági később jön ki. A bejárat mellett megvárta.

– Szia, Ági!

– Szia! – köszönt Ági is meglepetten.

– Még nem találkoztunk. Ádám vagyok az új fizika tanár.

– Tudom – hebegte a lány.

– Ha jól tudom, Zsanett barátnője vagy, így van? – próbált barátságos lenni, nehogy elijessze Ágit.

– Igen, nagyon szeretem őt.

– Elmondok neked valamit, amit egyelőre nem mondhatsz el senkinek, és a segítségedet kérném. Zsanival kapcsolatos.

– Ennyire komoly? – döbbent meg Ági.

– Megbízhatok benned?

– Ha a barátnőmről van szó, teljes mértékben.

– Remek. Kemenesi Ádám vagyok, rendőr százados. A csoportunk különféle szexuális visszaélésekkel foglalkozik. Szeretnénk megvédeni azokat a nőket, akik ilyen helyzetbe kerültek, és nem mernek segítséget kérni. A #mitoo után úgy gondoltuk, hogy ebben lépnünk kell nekünk is, mint hatóság. Általában bejelentések alapján kezdünk vizsgálódni. Itt is így történt, nem mondom el, ki volt a bejelentő. Tudom, hogy Zsani is ilyen helyzetbe keveredett. Arra szeretnélek kérni, hogy valahogyan győzd meg, hogy a legközelebbi aktust Gézával, vegye fel a telefonjával. Tegye a táskájába vagy a zsebébe, de amikor belép az irodába, már legyen felvételre állítva. Segítesz lebuktatni ezt a szemetet?

– Igen, hogyne – mondta Ági remegő hangon.

– Köszönöm! Ha megtörtént az esemény, azonnal szólj!

Ádám felült a biciklire, és ott hagyta Ágit, aki egy percig meg sem tudott mozdulni. Kavarogtak a fejében a gondolatok. Hogy mi lesz ebből, el sem tudta képzelni.

 

Reggel egy boríték várt az asztalomon. Kibontottam, rövid üzenet volt: A hosszú szünetben gyere. Összegyűrtem, és eltettem a táskámba, nem dobhattam ki a szemetesbe. Ági bekukkantott az ajtón, és intett, hogy menjek ki.

– Mi a helyzet – kérdeztem, mert láttam, hogy a barátnőm izgatott.

– Nagyon furcsa álmom volt. Veled történt valami rossz. Bíróságon voltál, és el akartak ítélni, hogy miért arra nem emlékszem. Te, Zsani, ha megint mész ahhoz a szemétládához, vegyél fel mindent a telefonoddal. Legyen a kezedben bizonyíték szükség esetére.

– Ne ijesztgess már!

– Nagyon rossz érzésem van. Kapcsold be a felvételt, mielőtt bemész az irodába! Tedd meg ezt az egyetlen, és örök barátnődért!

– Jól van, megígérem.

Kicsengettek, kezdődött a hosszú szünet. Mielőtt beléptem volna az irodába, elindítottam a felvételt, és a nadrágom zsebébe tettem a telefont. Géza bezárta az ajtót belülről, és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Közben kigombolta a nadrágomat, és benyúlt a lábam közé. Kihúztam a kezét, és levetettem a nadrágot ügyelve arra, hogy a telefon felülre kerüljön. A bugyim következett, le akartam feküdni a kanapéra, hogy minél előbb megszabaduljak. Géza is meztelen volt alulról. Nem engedte, hogy lefeküdjek, hanem azt akarta, hogy üljek. Nem értettem, ezért megint le akartam feküdni. Géza vissza felrántott a hajamnál fogva, és láttam az arcán, hogy teljesen el van szállva.

– Vedd a szádba te kurva! – üvöltötte kivörösödött fejjel. Már nem volt magánál, teljesen elvette az eszét a tudat, hogy ő bármit megtehet.

Annyira fájt ahogy fogta a hajamat, és próbálta a számba gyömöszölni a férfiasságát, hogy elöntötte az agyamat a düh, a vörös köd. Már az életemért küzdöttem. Jobb kezemmel az íróasztalon próbáltam valamit találni, amivel meg tudnám fékezni ezt a vadállatot. A kezembe került egy toll. Kitéptem magam és a hajam egy részét a kezéből, és a tollat belevágtam a bal szemébe. Később derült ki, hogy azt a drága tollat, amit megbecsülésként kapott a tantestülettől az elmúlt évi munkájáért. A szeméhez kapott, lerogyott a kanapéra, dőlt belőle a vér. Gyorsan kitisztult a fejem, felkapkodtam a ruháimat, és hívtam a száztizenkettőt.

 

A tárgyalásig nem mehettem be az iskolába. Ágival várakoztunk a bíróság folyosóján. Egyszer csak megjelent Ádám, intett és eltűnt egy ajtó mögött. Szólítottak, bementem a tárgyalóterembe. Az adategyeztetés után mondták, hogy üljek le. Gézát nem láttam. A bíró felkérte az ügyészt, hogy mondja el mivel vádolnak. A vád maradandó sérülést okozó súlyos testi sértés. Az ügyvédem behívta az egyetlen tanút, akiről fogalmam sem volt, hogy ki.

– Szólítom a vádlott tanúját, Répássy Ádám százados urat. És bejött a mi Ádámunk. Leesett az álam a meglepetéstől. Ádám elmondta, hogyan épült be, és szerzett adatokat Géza szexuális zaklatásairól. Hogyan érte el, hogy vegyem fel a telefonnal az eseményt.

Az ügyvédem javaslata ellenére, éltem a jogommal, és felszólaltam.

– Bíró úr, nem bántam meg semmit, újból megtenném. Annyiszor meggyalázott ez az embernek nem mondható valami, hogy azt nem tudja elképzelni senki, aki nem élte át.

– A hanganyagot, amit bizonyítékként beadott a védője, megvizsgálta egy független szakértő, és valódinak minősítette. A tanúvallomások és a hanganyag ismeretében fog a bíróság dönteni. Az ítélethozatal két nap múlva reggel nyolc órakor lesz ugyanebben a teremben. Az ülést bezárom.

A folyosón találkoztam Ádámmal. Megint megpuszilt, és magához ölelt.

– Ne haragudj, de nem mondhattam el. Te voltál az egyik, aki lebuktathatta Gézát.

– Akkor nem jössz már tanítani az iskolába? – kérdeztem, és elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában.

– Nem. Megyek máshová, mert sajnos sok helyen kell még dolgoznom.

 

Két év börtönt kaptam öt év próbaidőre felfüggesztve. Gézáról sokáig nem hallottam. Pár hónappal később Ági barátnőm látott egy posztot az egyik közösségi oldalon, ahol Géza vigyorgott. A neve alá az volt írva, hogy miniszteri biztos.

Harnyos Ferenc
Author: Harnyos Ferenc

Harnyos Ferenc az Irodalmi Rádió szerzője. Eszperantó nyelvet tanítok, ezért először ezen a nyelven kezdtem el novellákat írni. Nyertem pár irodalmi pályázaton, és ez adta a motivációt, hogy írjak magyarul is. Megjelent néhány novellám egy-két antológiában. Folyamatosan írok novellákat, de egy regény is készülőben van. Az írásaim sokszor a mai társadalmi problémákat feszegetik, de írok urban fantasyt és horrort is. Kedvenc íróim: Nemere István (aki nem mellesleg több könyvet írt eszperantóul), Stephen KIng.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hajdu Viktória : Ködös múlt

 [A novella végét ezzel a mondattal zártam: “Megmentettem egy életet.” Ami kétértelmű. Úgy is lehet nézni, hogy emiatt a mű mondanivalója az, hogy a halált

Teljes bejegyzés »

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ Kezemhez érinti nedves orrát, Szuszogva alszik kocsim alatt, Néha úgy kezel, mint egy szolgát, – „Nekem jár a jutalom falat!” Hozzám bújik,

Teljes bejegyzés »

Egy asszony élete

Edit Szabó : Egy asszony élete Újabb csillag fényesedik, sötét égre megérkezik, felszikrázik fényes léte, kihunyt egy asszonynak élte. Édesanya és nagymama, csillogóan ragyog arca,

Teljes bejegyzés »

Féltékenység

Féltékenység A féltékenység Az emberi gyarlóság ősi fullánkja Benne lakozik mint a lelkek rontása A költő öriások többször megénekelték Így az ember tudatába mélyen belevésték

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. június 24.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a hírösszefoglalóban összegezzük az elmúlt egy hónap eseményeit, új megjelenéseit. Több könyvátadásról olvashatsz majd, két új pályázatunkról, s közlünk két új hanganyagot

Teljes bejegyzés »

ALKONY

ALKONY A jelen idő siratja a múltat, Viseltes batyujában kutat. Garasos emlékek csörögnek, Hűlt helye sikít a rögöknek. Arany csillogású remény, Szeretkezett árnyék, és a

Teljes bejegyzés »