A rövidnadrág

Még most is benedvesedek, amikor életem legfurcsább tíz percére gondolok, pedig már több mint két éve történt.

Augusztusi meleg napok voltak. Szombat reggel már hét órakor húsz fokot mutatott a kinti hőmérő. Odafent csak egy-két felhő próbálta tarkítani a gyönyörű kék égboltot. Szeretem a nyarat, a meleget, napimádó vagyok.  Turkáltam a ruháim között, valami könnyűt, szellőset kerestem. A kezembe akadt egy rövid farmernadrág. Nem emlékeztem, hogy mikor és hol vettem. Nézegettem, forgattam, jónak találtam, így felpróbáltam. Nem volt rajtam más csak az a kis ruhadarab. A kisszobában van egy ruhásszekrény, aminek az egyik ajtajára egy egész alakos tükröt helyezett el a készítője, nagy örömömre. Itt szoktam nézegetni magam különféle ruhákban (néha meztelenül is). Most is ezt tettem. A tükörből egy fiatal, hosszú barna hajú, karcsú nő nézett vissza rám.

– Jó karosszéria kevés kilométerrel – hallottam a másik énem hangját a fejemben. Léda, a lelkiismeretem nem kertel, megmondja a frankót. Általában jó viszonyba vagyok vele, de volt már, amikor összevesztünk. A két mellem alá nyúltam, kicsit fentebb húztam, aztán elengedtem őket, rugóztak, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Megfordultam, és megnéztem hogyan áll a nadrág a fenekemen. Hát, nem sokat takart el belőle.

– Nehogy ebbe menj már vásárolni – szólalt meg ismét Léda.

– Miért? – Szerintem, és mások szerint is jó fenekem van.

– Beképzelt liba.

– Így megyek és kész – zártam le a vitát.

Felvettem egy pólót, amire az volt írva, hogy „Limited Edition”, melltartót ritkán hordok. Könnyű nyári szandál, kézitáska, és irány a bevásárló központ.

Már a parkolóban láttam, hogy rengetegen lesznek, mert alig találtam egy szűk kis helyet az autómnak. Na, mindegy időm van bőven, gondoltam.

Megnéztem pár kirakatot, cipőket, ruhákat ajánlottak megvásárlásra. Elérkeztem az élelmiszer áruházhoz, megfogtam egy kocsit, és komótosan elkezdtem összeszedni az árukat a fejemben lévő lista szerint. Láttam egy-két férfipillantást, ami egyenesen a hátsóm felé irányult, de nem zavart különösebben. Nem úgy, mint a férfiak nő párjait, amikor észrevették, hogy az örök hűséget fogadó hímeknek csorog a nyáluk.

– Mondtam, ugye! – zsörtölődött Léda.

– Ne foglalkozz vele, hátha este jobban teljesítenek az ágyban – mosolyodtam el.

– Szia, Adél! – integetett egy rég nem látott ismerős a tészta állvány mellől.

– Helló, Anett! – intettem én is.

– Rég láttalak, jól vagy? – kérdezte.

– Köszönöm, teljesen jól vagyok.

– Látom pasi fogósra vetted a figurát – intett a fejével a nadrágom felé.

– Á, csak nagyon meleg van – hárítottam. Viszlátot intettem, és mentem tovább.

– Irigykedik a picsa – hallottam Léda hangját. Most igazat adtam neki, mert Anetten volt vagy húsz kiló felesleg.

Mire a listám végére értem, a kocsim félig megtelt mindenféle fontos dologgal. Néztem a pénztárakat, hogy melyik sort válasszam, mert mindenhol sok ember araszolt. Ilyenkor a pénztáros szerint döntöm el, hogy hová állok. A hármasban egy jó képű, rövid hajú, barna bőrű srác serénykedett. Engedtem a csábításnak, és ezt a sort választottam. Lassan haladtunk, így ráértem megvizsgálni az embereket. Azzal szoktam elütni az időt, hogy megfigyelem a másik sorban álldogáló férfiakat, nőket. A Csillagok háborújának valamelyik részében van egy kocsmai jelenet, ahol mindenféle furcsa lények iszogatnak. Amikor ezt a részt néztem a moziban, csodáltam a film készítőinek a fantáziáját, hogy milyen sokféle kinézetű valamiket találtak ki. Itt a sorban állva és figyelve az embereket ugyanez az érzés kapott el. Istennek, a teremtőnek vagy mit tudom is én kinek hasonlóan fejlett volt a képzelőereje, mert ugyanazt láttam, mint a filmben, mindenféle furcsa és különféle lényt.

Valami hozzáért a fenekem jobb oldali részéhez, ahol a nadrág már nem takart semmit. Vagyis inkább egy fuvallatnak éreztem, ami megsimogatta a bőrömet.

– Ez mi volt? – kérdezte Léda.

– Semmi, csak egy kis levegőáramlás a légkondi miatt.

A sor lassan haladt, minden kocsi tele volt áruval.

Egy kéz érintését éreztem ugyanazon a helyen. Az egész egy pillanatig tartott. Megdermedtem. Olyan finom érintés volt, hogy lefagytam. Léda sem szólt semmit. A sor állt, valami gond volt a pénztárnál.

Újra megérintett, de most már ott tartotta az ujjait pár másodpercig. Nagyon finom volt a bőre, mint egy babakéznek. Éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek. Csak álltam megbénulva, és vártam, hogy újra hozzám érjen.

Ekkor megszólalt Léda.

– Te, ez tapiz téged. – Ne nézz hátra, csak a könyököddel vágd orrba.

– Nem tudok megmozdulni.

Jött a következő érintés, de az ujjak már nem álltak meg, benyúltak a nadrágba, és megállapodtak az ánuszomnál. Ez az én egyik olyan erogén zónám, ahol a mennybe tudok szállni. Éreztem a lecsorgó folyadék sétáját a combom belső részén. Olyan intenzíven kezdtem el nedvesedni, hogy a bugyim már tocsogott a lében.

Ekkor az ujjak előbbre hatolva megérintették a csiklómat, ami megtelt vérrel, és megduzzadt. Lassan kivettem a zsebemből a papír zsebkendőt, és a számhoz tettem, elnyomván a sikkantásokat.

Az ujjak úgy játszottak bennem, mint egy virtuóz a hegedűjén. Valójában egy hangszer voltam, amin a gyakorlott kezek világsikereket tudnak komponálni.

A bal kezemmel lenyúltam oldalra, mintha valaki irányította volna a mozdulataimat. Megfogtam valamit, ami meleg volt és lüktetett. Elkezdtem húzogatni előre-hátra, amire az ujjak még intenzívebben tették a dolgukat. Az orgazmus olyan erővel tört rám, hogy már nem a sorban álltam, nem a bevásárló központban, nem a földön töltöttem a szombat délelőttöt. A csillagok között bolyongtam, és csak arra figyeltem, hogy ne ájuljak el. Amikor magamhoz tértem valami ragacsos izé volt a bal kezemben. Automatikusan megtörölgettem a papír zsebkendővel, és továbbfogtam a markomban. Egy bevásárló kocsi enyhe tolását éreztem a fenekemnél.

– Haladjunk! – mondta egy női hang.

Hátra néztem, még egy kicsit kába voltam, de azt láttam, hogy mögöttem egy középkorú hölgy áll, és rosszallóan néz rám.

– Nem volt egy férfi itt a hátam mögött?

– Nem, itt csak én voltam. – Na, menjünk, mert soha nem jutunk haza.

Visszafordultam, és haladtam a sorral, ami lassan meglódult. A bal kezemben még mindig szorítottam a ragacsos papír zsebkendőt. Mielőtt a pénztárnál kipakoltam volna az árukat a futószalagra, megszagoltam a zsebkendőt, és beledobtam a szemetes kosárba. Egyértelműen sperma volt benne. Teljesen össze voltam zavarodva.

A pénztáros fiú csipogtatta a vonalkódokat, miközben elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá, amikor rájöttem, hogy minek köszönhetem ezt a gesztust. Egy doboz óvszert csúsztatott tovább a kocsim felé. Nem emlékszem, hogy a bevásárló listámon szerepelt volna óvszer. Végül is nem árt, ha van otthon efféle dolog is. Kitoltam a bevásárlókocsit az autómhoz, és bepakoltam mindent az előre előkészített táskákba. A kocsit visszatettem a helyére, és beültem az autómba. Nem indítottam, csak ültem, és próbáltam visszaidézni a történteket. Ekkorát még nem élveztem eddigi huszonhat évemben. Mindenesetre ezt a nadrágot nem fogom vásárláshoz felvenni. Lehet, hogy egyáltalán nem fogom többé felvenni. Ha ez illúzió volt, hogyan került a kezembe sperma?

– Lehet, hogy kifújtad az orrod, és azt szorongattad – szólalt meg Léda.

– Már én sem vagyok biztos, hogy valódi volt.

Hazamentem, levetettem a rövidnadrágot, és beledobtam a mosnivaló ruhák közé.

Most, két év elteltével megint a kezemben tartottam a nadrágot.

– Fel ne vedd! – szólalt meg Léda.

– Felpróbálom, szerintem még most is jó rám, és már bele is bújtam.

Néztem magam a tükörben, tökéletesen rám simult. Becsuktam a szemem és vártam. Az emlékek előtörtek, a mellbimbóim megkeményedtek.

Egy levegőáramlat simított végig a bőrömön, mintha valaki elment volna mellettem. Kinyitottam a szemem, és a tükörben láttam, hogy a körvonalam megvastagszik. Valaki volt a hátam mögött, aki ugyanakkora, mint én. Ekkor bevillant egy kép. Piaci asztal mögött áll egy cigány asszony, és nyújtja felém a nadrágot. – Nagyságod nem bánja meg, ez a nadrág teljesíti minden kívánságát.

Az ujjak belém hatoltak.

Harnyos Ferenc
Author: Harnyos Ferenc

Harnyos Ferenc az Irodalmi Rádió szerzője. Eszperantó nyelvet tanítok, ezért először ezen a nyelven kezdtem el novellákat írni. Nyertem pár irodalmi pályázaton, és ez adta a motivációt, hogy írjak magyarul is. Megjelent néhány novellám egy-két antológiában. Folyamatosan írok novellákat, de egy regény is készülőben van. Az írásaim sokszor a mai társadalmi problémákat feszegetik, de írok urban fantasyt és horrort is. Kedvenc íróim: Nemere István (aki nem mellesleg több könyvet írt eszperantóul), Stephen KIng.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

VOLT EGYSZER EGY KIRÁLY

Őfelsége kedélyét sötét gondok nyomasztották. II. Kalafánc, a hedonok királya már csaknem húsz esztendeje koptatta a trónt, és országa történetében ez ez szokatlanul hosszú időnek

Teljes bejegyzés »

Vészmadár

Vészmadár Száguldnak az SMS-ek az éterben Mit hátukra vesznek a varjak: kár, kár… Hej haj, de magas lett ismét az olaj ár Kevés lesz az

Teljes bejegyzés »
Versek
Fejérvári Sámuel

Három kor lelke ég

Három kor lelke ég   Három kor, három kor lelke ég, Kiknek már három szó is elég.   Első királyi, arca a kő, Lomha szemén

Teljes bejegyzés »
Versek
Fejérvári Sámuel

Téli táj

Téli táj   Havas erdő, hideg tél, Csíp a hideg, csíp a szél, Csíp a hideg akarat. Páncél fedi a tavat,   Páncél fedi a

Teljes bejegyzés »

Egy téli mese

Beck Brigitta: Egy téli mese   December eleje volt és köd szállt a tájra, Szürke füstben álltak a büszke gyárépületek, Felhőket leheltek az ég sötétlő

Teljes bejegyzés »