A híd.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A híd tavaly lett felállítva és a legtöbb újságban benne volt, hogy a patak két partját összekötő híddal lehet mostantól használni. Azóta több gyalogos, kerékpáros, biciklis, babakocsis ment át keresztül. Esett rá eső, fújt a szél, hó szállt rá, de a híd ott ált és őrizte az emlékét a múltamnak.
Annak a múltnak, amelyre mindig szeretnék emlékezni.
Egy Októberi őszi napon, mikor a fák elkezdték hullatni a leveleiket és vérvörös színben pompáztak ott a híd közepén végre szerelmet vallottál nekem.
Rám néztél, fújt az arcodba a szél. Láttam, hogy küzdesz a szavakkal, láttam a lelkedben tomboló tengert, éreztem a gondolataid hullámait.
Majd megsimogattad az arcom és ezt mondta: „nem akarom, hogy pótlék legyél. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél.”
Mikor kimondtad ezt tudtam így is gondolod.
Átöleltél és megcsókoltál.
A híd volt ennek a csóknak a tanúja és most itt állok a híd közepén eltelt egy év és egy szelence van a kezembe. A te hamvaidat tartom benne.
Várom a szél erejét, várom a madarak repülését, várom a patak folydogálását, a futó emberek suhanását, de nem jön senki, nem szállt fel madár, még repülő gép sincs fent az égen.
Csak a néma csend vesz körül.
A felhők közül rózsaszín színben megtörik a fény és úgy érzem mintha a lelked menne fel az Ég felé.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.