Tóth-Kurtz Márton: Előre a semmibe
A végtelen sehol,
A messzeség csak álca,
Szalad fejvesztve minden,
Mitől a szem szabadulni vágyna.
Pont egy életnyi látszik ott az útban állni,
Ketten vagyunk rá, meg kell próbálni.
Hiszen mi járható együtt erre,
Az egyként már lehetetlen lenne.
S mi erőt venne tőled,
Az engem bátorít előre.
S mi rossz és irigy bennem,
Azokból te faragsz majd szépet.
Az idő nem mulat, házában nincs tánc.
Vess ügyet rögvest arra, ki feléd jár.
Gyertek ide el rossz álmok, s édes kínok!
Hiszen ami ma tökéletes, az holnapra már elhibázott.
Author: Tóth-Kurtz Márton
Tóth-Kurtz Márton az Irodalmi Rádió szerzője. Magány és közösség, vihar és halálos csend, öröm és átérzett bánat, igazságérzet, tánc, szobor, szárnyaló madár, tenger és kiszáradt, ráncos föld, selymes és karcoló, zene, félmeztelen fiatalság és bölcs nagykabát, élet, az irodalom végtelen. Marci vagyok, 98' óta írok. Versek, dalszövegek, novellák, a próbatételeim. Az írott irodalomra nagy szüksèg van ebben a nehéz és elképesített világban, ha nem edzük a képzeletünk izmait, sivár és kietlen élet vár ránk. Mindennap írni, ez a mottóm, s ez már egyre többször sikerül.